Szívélyes Fahrenheit
Írta: Mezei Attila | 2009. 04. 24.
Kicsit gondban vagyok. A kötetben szereplő tizenhét novellát vegyem górcső alá, vagy Martin H. Greenberg és Isaac Asimov válogatásán keresztül próbáljam felhívni a figyelmet erre a könyvre? Az biztos, hogy mindenféleképpen érdemes tisztázni a keletkezés körülményeit.
A sci-fi aranykora (Golden Age of Science Fiction) 1939-től 1963-ig tartott. Ebből az időszakból csemegézett a Greenberg-Asimov páros, minden évnek egy-egy kötetet szentelve.
Nos, az elmondható – mint ahogyan a Szívélyes Fahrenheit bevezetőjében is áll –, hogy az 1954-es év igencsak izgalmas és mozgalmas volt, így a tudományos-fantasztikus írások terén is igazi gyöngyszemek tudtak születni. Ráadásul olyan mennyiségben, hogy a két szerkesztő számára igazi kínszenvedést okozott a válogatás.
Annak talán tényleg nem sok értelme lenne, ha egyesével kitérnék minden egyes darabra a tizenhét novella közül – különösen igaz ez a kötetet záró „Válasz” címűre – részint terjedelem, részint poén-lelövések miatt.
Azt azonban látnunk kell, hogy akkoriban is azok a fő társadalmi problémák foglalkoztatták az írók jelentős részét, amelyekkel ma is foglalkoznak, lévén nagyon nem sikerült az emberiségnek túltennie magát rajtuk.
Gondolok itt például a háborúkra, azok értelmetlenségére, embertelenségére. Vagy vehetjük például az eltérő kultúrák, gondolkodásmódok, társadalmak el- és befogadásának problematikáját.
Megemlíthetjük továbbá a túlnépesedés kérdéskörét is, amelyre ugyanúgy nem találtuk meg a megoldást, mint ahogy jó ötvenöt évvel ezelőtt sem látták a fényt az alagút végén. Pedig akkor még egy kicsivel jobb volt a helyzet.
Pár „kisebb” horderejű – valami miatt leginkább a tudományos-fantasztikummal eggyé vált – téma is felbukkan. Így mi sem természetesebb, mint hogy az időutazás problematikája, a fejlett állati intelligencia és idegen fajok inváziós törekvései is terítékre kerülnek az antológia oldalain.
A fentiekből szerintem egyértelműen kitűnik, hogy Martin H. Greenberg és Isaac Asimov meglehetősen nagy alapossággal és megfelelően széles látókörrel szemezgetett nekünk az ’54-es termésből, hogy megpróbáljanak minden igényt kielégíteni, és - sci-fi tekintetében legalábbis - méltó mementót állítsanak ennek az esztendőnek.
A kötetben szereplő írások:
Richard Matheson: A vizsga
Damon Knight: Anachron
Gordon R. Dixon: Black Charlie
William Tenn: Lent, a halottak között
Randall Garrett: Az üldözés
David Grinnel: A Liszenkó-labirintus
Alfred Bester: Szívélyes Fahrenheit
Tom Godwin: Rideg egyenletek
Mildred Clingerman: Levelek Laurától
Chad Oliver: Transzformátor
Edgar Pangborn: A babiloni maestro
Algis Budrys: A nyár vége
Philip K. Dick: Az álapa
Arthur C. Clarke: A mélyben
Anthony Boucher: Bálám
H. L. Gold: Az összerakott ember
Frederick Brown: Válasz