FőképMit is lehet mondani egy ilyen kiadványról?! Hiszen Gárdonyi Géza örökbecsű regénye, az Egri csillagok olyan alapmű, amit az általános iskolából ismer mindenki.

1959-ből származó képregényes feldolgozása (az elsősorban Rejtő Jenő műveinek képregény verziói kapcsán ismert, de rengeteg egyéb sztorit megrajzoló Korcsmáros Pál munkája) szintén klasszikusnak számít ma már, és igazán jó hír, hogy mindezt felújított, kiszínezett, keményfedelű formában is megvásárolhatjuk.

Az Egri csillagok az egyik (ha nem A) legfontosabb magyar történelmi regény, az 1500-as években játszódik, a török hódoltság idején. Eger várának 1552-es ostroma, mely a védők legendás hősiességének és helytállásának nyomán magyar győzelmet hozott, csupán a történet vége.

Maga a (kép)regény 1533-ban kezdődik, amikor a két főszereplő, Bornemissza Gergely és Cecey Vicuska még gyermek. De már ekkor találkozunk a gonosz janicsárral, Jumurdsákkal. Mellettük persze a kor meghatározó történelmi alakjai (és eseményei) is mind felbukkannak.

Gárdonyi egyszerre tanít és szórakoztat, regényében izgalom, romantika, kaland épp annyi van, mint történelmi adatok, így nem lehet azon csodálkozni, hogy bár az iskolások többsége szívből utálja a kötelező olvasmányokat, végül ez a regény lett a 2005-ös Nagy Könyv játék első helyezettje.
Ami sokak szerint azért eshetett meg, mert (szintén szerintük) a nép java ezt az egy könyvet olvasta egész életében, még az iskolában...

Az efféle fanyalgók alkalmasint gondolkozzanak el azon, hogy ez az Angliából indult szavazósdi nálunk, ahol bizonyára jóval kevesebben olvasnak, sokkal több embert megmozgatott, még a döntős művekhez készült jobbára sületlen kisfilmek és a szavazóknak járó, nem kirívóan vonzó nyeremények ellenére is...

A képregény műfaját persze még ma is általános elutasítás övezi. Elismerem persze, hogy ez a remek kiadvány nem helyettesítheti az eredeti regény elolvasását, de magam vagyok az élő példa arra, hogy a képregény (amit gyerekkoromban faltam, és ma is sokat olvasom) nem fordítja el automatikusan az embert a könyvektől, az irodalomtól. Ez egy másik műfaj, más eszközökkel, szabályokkal és hatásokkal.

Az Egri csillagok képregényes verzióját fél óra alatt el lehet olvasni, de némi zanzásított párbeszéd és a fő cselekményvonal mellett rajzai sokszor olyasmit adnak, amit egy bármily’ bő lére eresztett, szépirodalmi leírás sem helyettesíthet.
Nyilvánvaló, hogy lehet ezt is rosszul csinálni, de Korcsmáros Pál pont az az ember volt, aki csakis minőségi munkákat adott ki a kezei közül.

Még valami. Azért is érdemes elő-elővenni az Egri csillagok bármely verzióját, mert emlékeztet rá, hogy a mi népünk néhanapján, ha összekapta magát, micsoda hősies, nagyszerű cselekedetekre volt képes.

Mai zavaros korunkban valóban szükségünk van ezekre a csillagokra, hogy vezessenek, hogy legyen mikre felnézni, hogy tudjuk, van más út is.
És ezt minden különösebb pátosz nélkül mondom. Egyszerűen emlékeznünk kell, hogy voltak hőseink is, mert ma nincsenek, s így nincs igazán jó példa sem előttünk.