FőképMargaret Edith Weis (született 1948. március 16.) fantasy író, aki Tracy Raye Hickman (született 1955. november 26.) fantasy íróval közösen nem csupán megalkotta az eredeti Dragonlance szerepjáték-világot, hanem együtt számos itt játszódó regényt és novellát is írtak.
Ezek közül a legismertebb a Magyarországon Sárkánydárda-krónikák címen elhíresült trilógia, mely véleményem szerint nem kezelhető három különálló regényként, hiszen egymást kiegészítve alkotnak egységet. Ennek szellemében írnék pár sort a könyvekről.

A történet maga egy örök ellentéten, a jó és rossz párharcán alapul, melyet hősök és istenek alakítanak.
Több száz éve az istenek nem csupán elhagyták Krynn földjét, de megharagudtak az Isthar Papkirályára, és büntetésként ráhajítottak egy tüzes hegyet. Szóval bekövetkezett az Összeomlás, melynek során nem csupán temérdek tudás veszett el, hanem az emberek hite is.

A rövid bevezető, szereplő-bemutató rész után rögvest pörgős történetbe csöppenünk, amelyben folyamatosan bontakoznak ki a jellemek, és maga a világ, illetve fokozatosan megismerjük a Krynn-t benépesítő fajokat (embereket, surranókat, elfeket, törpéket, griffeket, gnómokat és természetesen a sárkányokat).

Kis csapatunk mindenféle hőstettekkel szerez magának hírnevet, s ezzel párhuzamosan, ahogyan az lenni szokott, a túloldalon is felfigyelnek rájuk. Közben persze minden főszereplő megharcolja a maga kis személyes háborúját, legyen az egy város vagy nép megmentése, családi vagy politikai konfliktus.

És akkor még nem beszéltünk a régmúlt korokban elismert és komoly befolyással rendelkező solamniai lovagrendről, mely mára – hála többek között a belső ellentéteknek – alaposan meggyengült. Ráadásul a külvilágban többen őket hibáztatják az utóbbi évek szörnyűségei miatt.
A változást egy, a lovagi címért küzdő, ősi családból származó lovag, Fényeskardú Sturm hozza el, aki cselekedeteivel új alapkövet, és erkölcsi megújulást ad a halódó rendnek.

A történet előre haladtával egyre több szerepet kapnak a már csak régmúlt időkből ismert istenek: Gilean, Paladin, Takhisis; a legendák korának titkai: sárkánygömbök, melyekkel uralni lehet a legendás lényeket, s melyeket az Ősmágia Tornyaiban készítettek a világ leghatalmasabb varázslói.
Huma, a hős sírjánál felfedik a sárkánydárdák titkait, megtalálják a jó sárkányokat, szövetségek, barátságok szövődnek a fajok között, s olykor régi ellentétek nehezítik meg a sötétség erőivel szembeni küzdelmet.

Fekete, zöld, kék sárkányokból és sárkányfattyakból álló seregek a Sárkány Hadurak vezetése alatt folyamatos nyomás alatt tartják az emberek városait.
A csata váltakozó sikerrel zajlik: ahol hőseink feltűnnek, ott jobbra fordul ugyan az emberek sorsa, de a világ más tájain pusztulás, romba döntött városok jelzik a sereg útját.

Közben elfeledett birodalmak és eltűnt városok elevenednek meg. Mi több, megindul a versenyfutás a Sötétség Királynőjét béklyóban tartó lélek birtoklásáért is. Ennek során a sötét erők egy ravasz csellel elfogják az ellenálló seregek vezérét Laurana-t.
Barátai természetesen a kiszabadítására indulnak, és kihasználva a Sárkány Hadurak közötti viszálykodást, valamint a Nerakhai főtemplomban uralkodó káoszt, sikerre viszik küldetésüket.

Pár mondtat a karakterekről is, akik részletesen kidolgozott ötletgazdag és egyáltalán nem sablonos alakok, és akik között szinte mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabbat:
Tanist a nem minden gyengeségtől mentes vezetőt,
Tikát a buta libát akiből „ember” lesz,
elfeket, akik a élet elkötelezett híveiként gyűlölködve marakodnak egymással és a világgal,
minden lében kanál Tasslehoff Fúrólábat, a surranót,
Raislin Majere-t a hataloméhes és önző varázslót.

Hibák és erények sorakoznak mindenkiben. Az egyetlen kivétel Fényeskardú Sturm, aki maga a TÖKÉLETES LOVAG.
Közös jellemző még a jellemformálódás és -fejlődés is. A megélt események hatására a szereplők jelleme további árnyalatokkal gazdagodik, és olykor változik is.

A könyvek megmutatják a hősökben a embert, a gonoszban a hőst, és az erősben a gyengét. Én szerettem ezt a jelenséget, hiszen más fantasy alkotásokban nem jellemző, hogy a szereplők személyisége és cselekedeteinek mozgatórugója ily mértékben megváltozzon, hacsak nem egész életpályán átívelő történetről van szó.

Érdekességképpen megemlítem, hogy a történet megihletett több zenészt is. A Nightwish „Wishmaster” című száma Raistlinről a varázslóról, illetve a „Wunderlust” a surranók kalandvágyáról szól.
Egy magyar csapat, az Alhana egy teljes albumot (Tündértánc) szentelt a történetnek, a Lake of Tears pedig „Raistlin and the Rose” címmel szerzett dalt.

Mindenkinek ajánlom a könyvet. Felemelő olvasni, mert könnyű azonosulni a szereplőkkel, és mert mindenkiben ott van a kaland és a jóság utáni vágy. Annak idején, mikor először a kezembe fogtam, olykor könnybelábadó szemmel olvastam. 17-18 évesen talán még belefér a keményfiú image- be.

Igazi alapműve ez a fantasy irodalomnak, megteremtője a Dragonlance világának, amelyhez a regény megjelenését követően, az utóbbi 23 évben több mint 190 könyvet adtak ki. Úgy gondolom, hogy ehhez a számhoz több kommentár nem kell…