Neal Stephenson: Snow Crash
Írta: Szecsányi László | 2007. 10. 30.
„.. a snow crash a hackerek egyik kifejezése. Azt jelenti, hogy egy rendszer totálisan összeomlik – amikor a gép már a monitort sem képes vezérelni, .. kavargó hóviharrá változtatva a képpontok precíz négyzetrácsát.”
Neal Stephenson 1992-es könyve a cyberpunk műfaj újabb nagy sikerű alkotása, ami a Gibson által megteremtett és híressé vált jövőkép-víziók vonulatába illeszkedik.
A Snow Crash a nem is olyan távoli jövőben játszódik, ahol a gazdasági nyomás és az információ tömege az eddigi nagy országokat sok kicsi miniállammá törte. Az Egyesült Államok is már csak egy a sok törpe franchise-gettó közül, amelyek benépesítik az Észak-amerikai kontinenst.
A környezet szennyezett, a népsűrűség az egekbe szökik, az élet a sztrádák köré összpontosul, mind a szó köznapi, mind informatikai értelmében.
Az egyik legsikeresebb franchise-állam a néhai maffia, a Cosa Nostra, ami pizza-kihordásra specializálódott, az alábbi jelszóval: „30 percen belül, minden áron”.
A mostani biciklisfutárok leszármazottai például mindenféle miniatűr csúcselektronikával felszerelt deszkás kurírok lettek, akik az elektronikusan nem továbbítható információk és anyagok kiszállítását végzik.
Rajtuk kívül még sok-sok kicsi állam és bürger lakópark lakója járja a zsúfolt autópályákat.
A regény főszereplője, Hiro Protagonist a régi hackerek utolsó képviselői közé tartozik, mellesleg a magát Metaverzummá kinövő Internet ismert elitjének a tagja, és saját elmondása szerint „rettegett kardművész”.
Hirtelen új és pusztító drog? járvány? üti fel a fejét a Metaverzumban és a való világban egyaránt. A szálak egy billio-milliárdos üzletemberhez vezetnek, aki a világra akarja zúdítani az „Infokalipszis”-t.
Hiro a gyilkos kábítószer után veti magát, és elkezdődik a rohanás a neon útvesztőben.
Stephenson víziója felöleli szinte az egész történelmet. A sumér nyelv ősi történelméhez nyúl vissza, papkirályok ránk hagyott utasításait teszi kulcskérdéssé a jelenben, neurolingvisztikai hackert teremt, aki szóban képes átprogramozni egy ember agyát.
A globalizált, poszt-indusztriális, kiber-linkelt világ államai és karakterei nagyszerűek, majdnem tudományosan megformáltak: a maffia Enzo-bácsija, a Hong Kong Diaszpóra Mr. Lee-je, az örökös paranoiába merevedett Szövetségiek társadalma – mind-mind pontosan és teljesen hihetően festik le a közeljövő világát.
Az egyetlen apróság, ami nem tetszett, hogy az író nagyon geek. Pontosabban szeretne az lenni. Lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy nagyon ért az informatikához, a programozáshoz. Itt elkövet kisebb-nagyobb hibákat, csúsztatásokat, kicsit szájbarágósan fejt ki általa kitalált szókapcsolatokat.
Mindazonáltal, ha ezektől eltekintünk, a hazai palettán üdítő színfolt a Snow Crash, főleg, ha az elmúlt években megjelenő science fiction kiadványok számát és minőségét nézzük.
Neal Stephenson 1992-es könyve a cyberpunk műfaj újabb nagy sikerű alkotása, ami a Gibson által megteremtett és híressé vált jövőkép-víziók vonulatába illeszkedik.
A Snow Crash a nem is olyan távoli jövőben játszódik, ahol a gazdasági nyomás és az információ tömege az eddigi nagy országokat sok kicsi miniállammá törte. Az Egyesült Államok is már csak egy a sok törpe franchise-gettó közül, amelyek benépesítik az Észak-amerikai kontinenst.
A környezet szennyezett, a népsűrűség az egekbe szökik, az élet a sztrádák köré összpontosul, mind a szó köznapi, mind informatikai értelmében.
Az egyik legsikeresebb franchise-állam a néhai maffia, a Cosa Nostra, ami pizza-kihordásra specializálódott, az alábbi jelszóval: „30 percen belül, minden áron”.
A mostani biciklisfutárok leszármazottai például mindenféle miniatűr csúcselektronikával felszerelt deszkás kurírok lettek, akik az elektronikusan nem továbbítható információk és anyagok kiszállítását végzik.
Rajtuk kívül még sok-sok kicsi állam és bürger lakópark lakója járja a zsúfolt autópályákat.
A regény főszereplője, Hiro Protagonist a régi hackerek utolsó képviselői közé tartozik, mellesleg a magát Metaverzummá kinövő Internet ismert elitjének a tagja, és saját elmondása szerint „rettegett kardművész”.
Hirtelen új és pusztító drog? járvány? üti fel a fejét a Metaverzumban és a való világban egyaránt. A szálak egy billio-milliárdos üzletemberhez vezetnek, aki a világra akarja zúdítani az „Infokalipszis”-t.
Hiro a gyilkos kábítószer után veti magát, és elkezdődik a rohanás a neon útvesztőben.
Stephenson víziója felöleli szinte az egész történelmet. A sumér nyelv ősi történelméhez nyúl vissza, papkirályok ránk hagyott utasításait teszi kulcskérdéssé a jelenben, neurolingvisztikai hackert teremt, aki szóban képes átprogramozni egy ember agyát.
A globalizált, poszt-indusztriális, kiber-linkelt világ államai és karakterei nagyszerűek, majdnem tudományosan megformáltak: a maffia Enzo-bácsija, a Hong Kong Diaszpóra Mr. Lee-je, az örökös paranoiába merevedett Szövetségiek társadalma – mind-mind pontosan és teljesen hihetően festik le a közeljövő világát.
Az egyetlen apróság, ami nem tetszett, hogy az író nagyon geek. Pontosabban szeretne az lenni. Lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy nagyon ért az informatikához, a programozáshoz. Itt elkövet kisebb-nagyobb hibákat, csúsztatásokat, kicsit szájbarágósan fejt ki általa kitalált szókapcsolatokat.
Mindazonáltal, ha ezektől eltekintünk, a hazai palettán üdítő színfolt a Snow Crash, főleg, ha az elmúlt években megjelenő science fiction kiadványok számát és minőségét nézzük.