Főkép

A harmadik (magyarul elsőként) megjelent Erlendur kötet nagyon-nagyon rafinált. Kimondottan hangsúlyosan zajlik benne nyomozónk családi élete, ami főként terhes (és kábszeres függőségét kétes ügyletekből bonyolító) lányának kallódásáról szól. Ez önmagában ugyan csak az északi csonka családok iránt érdeklődők számára bír fontossággal, de a regény fő vonzerejét jelentő krimiszál mellett realisztikus háttérelemként nélkülözhetetlen.

Arnaldur Indriðason (szül: 1961. január 28) hatalmas alapötletre építi fel a cselekményt - nem is emlékszem hasonlóra az általam eddig olvasott hasonszőrű regényekben. Egyaránt van benne gonoszság, erőszak, nyomtalan eltűnés - és persze gyilkosság. Mindezekre egy kényelmes tempóban haladó nyomozás során derül fény - miközben több ízben is olyan érzés fogja el az olvasót, hogy a rendőrmunkán kívül itt valami egészen másról van szó. Az első oldaltól az utolsóig esik az eső, s úgy tűnik, az óceán felől végtelen sorban érkező felhők terhüket hullajtva egyre mélyebbre döngölnek bennünket az izlandi emberek idegen, és mégis ismerős világába. Pitiáner semmirekellők, elgyötört áldozatok és hozzátartozóik állnak sorfalat a tétován közlekedő idegennek (nekünk), de ez nem tisztelgés vagy udvarias köszöntés, hanem sokkal inkább végzetszerű terelgetés.

Ki elkezded az öreg Holberg halálos kimenetelű fejbevágásának történetét, ne is reménykedj optimista befejezésben vagy részleges örömben. Mert mi fontos lehet egy évtizedekkel ezelőtt betegségben meghalt kislány kihantolásában? Mit lehet ilyenkor a gyászoló hozzátartozónak mondani, miféle magyarázat enyhítheti fájdalmát és jogos felháborodását?

Na ugye.

Indriðason menet közben nem felejtkezik el a részletekről, de közben az egészet is szem előtt tartja. Ennek eredményeként érdekes és izgalmas krimi lett a Vérvonal című regényéből - nem is csodálkozom, hogy 2002-ben elnyerte a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcs-díjat (Glass key award). 2006-ban pedig még két francia díjat (Coeur Noir, Le Prix Mystere de la Critique) is kapott. Ugyanebben az évben Baltasar Kormákur izlandi rendező filmet készített belőle.