FőképEz a regény azon kevés számú kortárs, vagy majdnem kortárs ifjúsági művek közé tartozik, amelyek nem csupán klasszikusnak számítanak, hanem egyszerűen bűbájosak is. Kortársnak mondom, elvégre még nincs negyven éve az első kiadás megjelenésének (1968), más szempontból viszonyt régen letűnt kort idéz meg, miközben azért kortalan is. Az ellentmondás az utolsó két állításom között csupán látszólagos, és már magyarázom is. A regényben megörökített társadalom majd húsz éve eltűnt. Amikor a fővárosból még nemcsak a Duna-kanyarba jártak menetrend szerinti hajók, hanem délnek, Mohács felé is. Amikor még két tv csatornát lehetett fogni, szigorú szempontok alapján szerkesztett műsorokkal, és nagyjából semmi reklámmal, azok is szigorúan a műsorok közötti szünetben elhelyezve. Az úttörőtáborokról és az állami nagyvállalatok vidéki telepeiről nem is szólva. Effélékkel ugye manapság már nem találkozhatunk, vagyis letűnt korról van szó a könyvben.

Ellenben a szegénység, a többgyermekes, alacsony jövedelemmel rendelkező családok sajnos még manapság is velünk élő tények. Bálint Ágnes úgy írt erről, hogy ma is érvényes igazságokat olvashatunk ki a háromgyermekes Faragó család hétköz- és ünnepnapi történéseiből. A jókedv és a szeretet mindenképpen szükséges a nehézségek elviseléséhez. Ez utóbbi persze nem hivalkodó módon, állandó kihangsúlyozással szerepel a könyv lapjain, de azért nehéz lenne bármi mással összetéveszteni. A család krónikása a tizenkét éves középső gyerek, Laci, aki amolyan eleven kissrácként barátjával (Radó) számtalan tervet próbál megvalósítani (és meglepő módon némelyiket be is fejezik): legyen szó a horgolásról, teknősnevelésről, vagy színészetről. Na persze időnként a „rosszaság” sem áll messze tőlük, hiszen például anyu új fürdőruhájával halászni a Dunán, majd a játék hevében ottfelejteni bizony nem túl „jó” viselkedést jelent. Egyszóval teljes életet élnek, ami nem csak kettejük közös „kalandjait” jelenti, hanem a család, a nagyszülők és persze a szomszédok aktív részvételével zajló, hol vidám, hol szomorkás eseményeket. Bűbájos az egész.

Ha hihetünk a visszaemlékezéseknek, akkor a könyv alapján készült mozifilm kezdeményezője a rendező, Palásthy György kislánya volt. Ami viszont biztosra vehető, hogy 1981-ben jól sikerült ifjúsági film került a mozikba. A szülőket Ernyey Béla és Drahota Andrea, a gyereket Tóth László (Laci), Szani János (Feri) és Ábel Anita (Picurka) játszotta. Az adaptáció sikeres volt, aminek eredményeként hét évvel később már a folytatást is megnézhettük, Szeleburdi vakáció címmel.