Főkép

A ciklikusság ismét érvényesül, így újfent mindennapjaink részévé válik két múlt századi klasszikus regényalak, akiknek csupán „foglalkozása” egyezik, származásuk, kinézetük és világszemléletük alaposan eltér egymástól. Poirot és Holmes alakja mindazonáltal, köszönhetően a televíziókban futó sorozatoknak, újra teljes dicsfényben ragyog, ami vélhetően visszahat a történeteiket elmesélő könyvek eladásaira is, újabb évtizedekre biztosítva a rajongói tábor utánpótlását.

Azt azért megjegyzem, hogy míg David Suchet az öntudatos belga eddigi legjobb megformálója, addig Jeremy Brett (1933-1995) sohasem tudott meggyőzni arról, hogy ő a legjobb angol magánszimat (bár tudom, hogy a rajongók többsége erről máshogy vélekedik).

A kivételes szellemi képességekkel rendelkező nyomozó megalkotása Arthur Conan Doyle (1859-1930) nevéhez fűződik. A Poe által megteremtett műfaj (a detektívtörténet) Sherlock Holmes alakjával csúcspontjára érkezett, hiszen ettől kezdve tapasztalt nyomozók személyében az írók olyan „idegenvezetőt” adtak az olvasók mellé, akik biztos kézzel terelgették a szájtáti látogatót a különféle bűnesetek útvesztőiben.

Holmes sikere azért is bámulatra méltó, mivel meglepően kevés regény (szám szerint négy) és csak ötkötetnyi novella foglalkozik kalandjaival (ez utóbbiak eredetileg újságban jelentek meg). Hatását tekintve talán csak Dashiell Hammett alkotott ilyen keveset, úgy, hogy mégis meghatározó hatással volt az utána következő évtizedek íróira.

Jelen válogatásba Arthur Conan Doyle 1901-ben megjelent harmadik regénye, A sátán kutyája, valamint a második novellagyűjtemény, a Sherlock Holmes kalandjai került. A regényről elmondhatjuk, hogy ez Conan Doyle legismertebb, és minden bizonnyal legjobban sikerült műve.

A történet, a bűnügy, a nyomozás, Holmes logikája, Watson doktor botladozásai, a vidéki Anglia ábrázolása annyira jól sikerült, hogy ponyva helyett inkább irodalomról érdemes beszélnünk. Ezért nem csodálkozhatunk a rendszeres újrakiadásokon és a megannyi filmes feldolgozáson.

A novellák között mindenképpen említést érdemel Az utolsó eset, mivel a detektív figurájára ráunt szerző nemes egyszerűséggel a halálba küldi benne hősét. Talán nem szerencsés elárulnom, de a közakarat ezúttal is győzedelmeskedett, így Doyle kénytelen volt feltámasztani a nyurga angolt, aki további novellákban mutatta meg tehetségét.

Hazánkban sajnálatos módon szinte kizárólag Doyle detektívtörténetei közismertek, történelmi regényei méltatlanul porosodnak az antikváriumok polcain (Gérard brigadéros kalandjai), de nem járt sokkal jobban a szintén alapműnek számító Az elveszett világ sem.

A kötetben szereplő írások:
A sátán kutyája (regény)
A sárga arc
A tőzsdeügynök titkára
A Gloria Scott
A Musgrave szertartás
A Reigate-i urak
A nyomorék
A bentlakó beteg
A görög tolmács
A haditengerészeti szerződés
Az utolsó eset