Főkép

Ismételten bámulatos! Ez a legjobb kifejezés mindarra, amit Simenon, „önként” vállalt száműzetése alatt 1954-ben Amerikában írt. Egyrészt a távolság ellenére még mindig a kisujjában van Párizs, úgy képes megidézni a nagyváros tereit és mellékutcáit, kocsmáit és polgárlakásait (a lakosságról nem is beszélve), hogy szinte magunk előtt látjuk az esőtől nyirkos kapualjakat vagy a tavasztól elbódított napsütést.

Másrészt, erőlködés nélkül, az olvasó szeme láttára rakja össze a jobb élet reményében vidékről érkező lány portréját. Nyomozás közben Maigret, bevált módszerét követve, az áldozat utolsó hónapjainak eseményeit, barátokat, munkahelyeket és lakhelyeket szedi sorba, amivel egyúttal az elhunyt személyiségét is rekonstruálja. A végeredményt akár igazságnak is mondhatjuk, ám ezúttal a befejezés inkább kiábrándító, mintsem feloldozást hozó.

A semmihez sem értő lány némileg őrült édesanyja elől menekülve érkezett Párizsba, hogy valóra váltsa álmait. Ám Maigret nyomozása inkább az álmok hiányáról, a magányról, a beilleszkedés hiányáról ad számot, ami lassan, de biztosan még jobban visszahúzódóvá változtatta Louise-t (a titokzatos lányt).


Mindez megfejelve a talpraesettség és a szerencse teljes hiányával komor végkifejletet sugall, ami bár egyénileg tragikus, mindazonáltal – sajnos – nem számít egyedinek a nagyvárosban, ahol a tömeg ellenére is tökéletes magányban élhet, vagy mint ezúttal, meg is halhat bárki.

Egyszóval tipikus eset, amit mégis egyedivé változtat a befejezés. Az ilyen sikertelen pályafutás végén vagy hazamegy, vagy öngyilkosságba menekül a magára maradt ember, de semmiképpen sem ütik agyon éjszaka az utcán, miként megtörténik az áldozattal. Cseppet sem logikus fejlemény, és nem is egy őrült elme műve. De akkor mi történt valójában?

Az ügy szokatlanságát nem csupán a mértékkel, ámde válogatás nélkül elfogyasztott alkoholféleségek jelzik, melyeket irodában, vendéglőkben fogyasztanak el a történetben szereplő detektívek, hanem a korábbi regényekből ismert, Balfácánnak becézett Lognon felügyelő aktív közreműködése is, aki a tettes lefülelésével újfent megpróbálja bizonyítani kiválóságát. De valljuk be őszintén, csodálkoznánk, ha sikerrel járna, és megelőzné Maigret felügyelőt.

Mindezt újrafordított kiadásban élvezhetjük.

A szerző életrajza