Beszámoló: José James – Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2016. május 5.

José James legutóbbi korongja (Yesterday I Had the Blues: The Music of Billie Holiday, 2015) egészen szenzációs tisztelgés Billie Holiday előtt, három olyan jazz óriással, mint Jason Moran (zongora), John Patittuci (nagybőgő) és Eric Harland (dobok). James hangja beragyogja a választott dalokat, újraértelmezi a zongoratrió és az éneklés kvartettjében rejlő lehetőségeket, és annyira könnyeddé, természetessé tesz komplex struktúrákat, hogy amikor ez a hang még csak útban volt Budapest felé egy európai turné keretében, már akkor sejteni lehetett, hogy akármilyen felállásban is érkezzen a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházába, remek este köszönt majd közönségére.

 

A koncert Takeshi Ohbayashi (billentyűs hangszerek), Solomon Dorsey (basszusgitár, ének) és Joe Blaxx (dobok) triójával nyit. Valójában Dorsey kezd egy monotonan ismétlődő basszustémával, amelyet Blaxx ritmizál, hogy Ohbayasi Rhodes orgonáján harmonizálja a színpadra igazi sztárhoz illően bevonuló Jamesnek az első témát. Hirtelen az R’n’B világába csöppenünk, amelyben James hallhatóan éppen olyan otthonosan alkot, mint majd az este folyamán bemutatandó oly sok más stílus állandó és kölcsönös egymásra hatásának spiráljában. Voltaképpen lényegtelen, hogy a hip-hop, a soul vagy éppen egy picit néha a jazz kerül előtérbe, a jól felépített műsor James hangján keresztül lélegzik, ő diktálja a tempót, ő van a középpontban. A társak is rá figyelnek, éppen úgy, mint a közönség, élvezik, hogy vele és hogy neki játszhatnak, miközben persze mindannyiunknak muzsikálnak. A rajongók pedig sikongatnak az örömtől, és a lüktető ritmusokra hullámzik a terem egy nagy része, nagyon jó a hangulat, James pedig tényleg lehengerlő. A hangjában rejlő színek, dinamikák, mélységek élőben még csodálatosabbak, mint az albumain, szinte mi is levitálunk.

 

A koncert derekán valahogyan a politika is bekúszik a színpadra, leginkább a hip-hopra természetesen jellemző szubkulturális reflektáltság miatt, amely most mégis egy nagyobb jelentőségű esemény fejleményeinek, az amerikai elnökjelölt-választásnak szól. James Donald Trumpnak dedikál egy egészen hosszúra nyúló témát, és akik figyelték a szöveget – bár ezt már a felkonferálás is egyértelművé tette –, azok számára kiderül, hogy az ajánlás nem éppen a szimpátia jegyében fogant. A társadalmi egyenlőtlenségek és a rendőrállam ellen rappelő énekes egy picit kizökkent minket az addig dallamorientáltabb zenei folyamból, hogy aztán egy soul balladával tegye kerekké az estét, amelyet már csak egy fergeteges tempójú ráadás követ.

 

Az egyes zenei elemek mindvégig ötletesek, a témákon belüli váltások eredetiek, amelyektől a zene sosem válik túlzottan kiszámíthatóvá, de elég kifinomultak ahhoz, hogy ne is döccenjen ki a természetes ritmusából a muzsika. A remek sodrású este mindannyiunkat felfrissített, nagyszerűen szórakoztunk!

 

Előadók:

José James – ének

Takeshi Ohbayashi – billentyűs hangszerek

Solomon Dorsey – basszusgitár, ének

Joe Blaxx – dobok