Főkép

Kezdjük ott, hogy a gépek mégsem lázadtak fel ellenünk, és pusztították el az emberiség nagy részét egy nukleáris csapásban, mint azt James Cameron 1984-es filmje felvázolta. Ennek ellenére az embereknek még több, mint harminc évvel a film bemutatása után is ez a mozi jut eszükbe, ha a robotok és emberek jövőbeli viszonyáról gondolkodnak. Ilyen tekintetben a Terminátor kiállta az idők próbáját – de most nem a popkulturális jelentőségéről szeretnék beszélni, hanem magáról a filmről. Elvégre most a mozik újra műsorukra tűzték az eredeti történetet, ami mára egész franchise-zá nőtte ki magát (egy szintén remek második résszel és több feledhető folytatással, regényekkel és ki tudja még, mivel).

 

A Terminátor pedig ebből a szempontból is remekül teljesít. Azoknak, akik véletlenül nem ismernék, a film cselekménye két jövőből jött utazó harcáról szól. Az egyik egy gép, egy halálosztó, egy cyborg (élő emberi szövet a fém vázon, maga Arnold Schwarzenegger), a másik a gépek ellen harcoló katona, Kyle Reese (Michael Biehn). A terminátor célja, hogy elpusztítsa Sarah Connort (Linda Hamilton), a jövőbeli ellenállás vezetőjének anyját, mielőtt fia, John Connor megszületne. Reese pedig azért tért vissza, hogy megvédje a nőt, aki nélkül az emberiségnek nincs jövője…

 

Meglepő, de ez a film még mindig nagyon hatásos. A feszültségteremtés iskolapéldája, ahogy lassan felépül a cselekmény, megismerjük a szemben álló feleket, a jót és a rosszat. Teljesen váratlanul ért, hogy egészen sokáig nem is tudjuk meg, kicsoda igazából az ellenség, vagyis hogy ő egy gép a jövőből. Csak azt látjuk, hogy emberfeletti ereje van, és szisztematikus rendszerben gyilkolja meg célpontjait. Emellett viszont bepillantást nyerhetünk Sarah életébe is, hogy aztán még erősebb legyen a sokk, amikor megindul az öldöklés. A film mindig pont annyi időt hagy két akció között, hogy jobban elmélyülhessünk a szereplőkben, hogy jobban megismerhessük a hátteret, az események hatásait. Azon túl, hogy az alapötlet a maga nemében zseniális – egyszerűségében nagyszerű –, az olyan epizódok, mint a jövőbeli háború momentumai, szintén időtállóak, és remekül illeszkednek a film egészéhez.

 

És bármennyire is nem akarnék belemenni, mennyiben volt korszakalkotó ez a film, két aspektusát mindenképpen ki kell emelnem. Az első, hogy itt teremtődött meg Sarah Connor, aki Ellen Ripley-vel együtt a korszak legikonikusabb „erős nő”-je lett. Ugyan a Terminátor elején csak egy megmentésre szoruló nő, később, ahogy halad előre a történet, egyre inkább az őt védelmezni hivatott Kyle Reese kompetens társává válik, aki maga is szembeszáll a halálosztó gépezettel, ezzel mintegy beteljesítve a jövőből jött férfi jóslatát, miszerint Sarah az, akinek fia minden tudását köszönheti. (A folytatásban ez az oldala csak tovább erősödik, Linda Hamilton a Terminátor 2-ben már igazi fegyverszakértő, hideg fejű katona, aki felkészült, hogy bármikor szembeszálljon egy újabb géppel.)

 

A másik fontos elem pedig az osztrák kolosszus, Schwarzenegger. Ugyan már a Conan-filmek után vagyunk, így a testépítőből lett színész nem volt ismeretlen a mozinézőknek, mégis, talán a terminátor szerepe volt az, ami igazán nagyot lökött a karrierjén. Bár csak pár sornyi szövege volt, és mimikára sem kellett sok energiát fordítania, a megjelenése, karizmája szinte beleforr az ember tudatába. Ráadásul – későbbi szerepeivel ellentétben – itt negatív figura, ami szintén érdekes színfolttá teszi ezt a filmjét.

 

Cameron mozija, a mai szemmel néhol megmosolyogni való effektek ellenére (a gumifejet érdemes figyelni), nemcsak, hogy korszakalkotó alkotás, de a mai nézőre is hatást gyakorló film. Az utolsó nagy összecsapásban ugyanúgy izgulunk Sarah Connor életéért, mintha nem tudnánk, hogy megmenekül, és ugyanúgy rettegünk a fémszörnyetegtől, mintha a legmodernebb CGI-jal alkották volna meg (és itt rögvest ki is emelem, hogy ekkorra már nem is vesszük észre az effektek sutaságát, amikor pedig részleteiben látjuk a terminátort, akkor igazán félelmetes). Harminc évvel később még mindig ugyanúgy ajánlott megnéznie bárkinek, függetlenül attól, hogy látta-e már, rajong-e a sorozatért, vagy még sosem vette rá magát, hogy végigülje ezt a filmtörténeti klasszikust.