Főkép

Meddig mehet el az ember a környezet védelmében? A természet, az állat- és növényvilág megóvása fontos, fel kell rá hívni a figyelmet: de milyen eszközök engedettek meg? Az egyszerűbb akciók, a kis lépések ritkán vezetnek eredményre, nincs figyelemfelkeltő szerepük. Ekkor tehát nagyobb szintre kell lépni? Használhatsz a komolyabb eszközöket is? Vagy folytatni kell tovább a szélmalom-harcot, akármennyire is reménytelennek tűnik, hátha mégis eredményt lehet vele elérni? És hogy ha ezen túl akarsz lépni, hol van az a pont, ami még elfogadható, és mi az, amit már a társadalom túl soknak érez? És hol van az, amit már te is túl soknak érzel? Mi történik, ha eljutunk odáig, hogy emberéletet veszélyezhetünk? Fontosabb-e a természet az embernél?

 

És hogy ha a nagy akció mégsem úgy sül el, ahogy elterveztétek, meg tudsz birkózni a rád nehezedő nyomással? Meddig tudod önmagad előtt igazolni a tetteidet, meddig vagy képes elviselni a terhet, amit magadra vettél? Ha valaki közületek elbukik, mit akarsz tenni, mit fogsz tenni? A börtön mégsem lehet értelmes alternatíva. Mit tennél meg a saját életedért? Bánod, hogy ilyen akcióra szántad el magad? Bánod, hogy ilyen eszközöket használtál? Vagy mindez abban a pillanatban elveszti létjogosultságát, hogy már a saját gondjaiddal kell foglalkoznod, és nem is gondolsz rá? Ennyire volt mély a meggyőződésed? Hogyan tudsz ezek után új életet kezdeni? Be tudsz illeszkedni abba a fogyasztói társadalomba, ami ellen harcoltál? Te is hülyéknek fogod nevezni a környezetvédőket? Meddig tudod magaddal hurcolni a lelkedbe ivódott fájdalmat?

 

A Sötét húzások bár a filmben egy hajó neve, valójában tökéletesen illik a hangulatára: fokozatosan egyre mélyebbre, egy ridegebb és egyre sötétebb világba vezet el. A kezdetben „egyszerű” környezetvédő-akcióból a végére kemény dráma válik, ami úgy beszél alapvető kérdésekről, hogy közben alig hangzik el pár mondat. Segítségünkre van a kiváló Jesse Eisenberg, aki tökéletes a szótlan, de mégis határozott és önálló véleménnyel rendelkező, eltökélt vidéki farmer szerepében, ahogy a kezdeti, nagyratörő tervek után hamarosan a pokol mélyére jut. A legnagyobb fájdalom ugyanis nem kívülről látszik, nem a felszínen ég: a lelkedet rágja, s ha egyszer kitör, akkor mindennek vége. A Sötét húzások bár egy kicsit hosszabb a kelleténél, mégis olyan erős dráma, amit csak ajánlani lehet, ha érdekelnek a fontos kérdések és a rá adott nem megnyugtató válaszok (már ha vannak egyáltalán…).

 

Milyen egy dán western? Nem, nem Dániában játszódik, ott viszonylag nehéz ellovagolni a végtelen prérin a naplementébe. Vannak benne cserébe dán színészek, és egyfajta európai szemszögből nézik ezt az egész vadnyugati hősies dolgot. Ez az Amerika ugyanis nem a „jó” embereknek való: itt csupa veszély fenyeget mindenkit, mindent belep a mocsok, a szenvedés, a fájdalom, ráadásul minden sarkon lőnek az emberre. A kapzsi és gonosz bandavezérek uralnak mindent, s könnyedén lelőnek bárkit, ha úgy tartja kedvük. Az egyszerű ember pedig nem mer fellépni ellenük: félti saját életét. Inkább csak várja a megváltót, aki majd egyedül megoldja a gondjait. Még jó, hogy ez a vadnyugat és itt tényleg érkezhet megváltás – még ha egy dán telepes képében is.

 

A megváltás rendelkezik mindazzal, ami egy westernt jó westernné tesz. Remek a hangulata, a lövöldözések és a szigorú pillantások gondoskodnak arról, hogy egy pillanatra se unatkozzunk, ráadásul az operatőri munkát és a zenét is muszáj kiemelnem. Mindezek mellett pedig ott van Mads Mikkelsen, aki, még amikor mosolyog, akkor is keményebb mindenkinél a környéken – hát még amikor tényleg bosszút akar állni! A megváltás ugyanis tökéletesen követi a legjobb westernek stílusát, s a klasszikus történetet úgy meséli el, hogy nagyszerűen szórakozhatunk rajta. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy tele van olyan ötletekkel, amit még sehol máshol nem láttunk, de erre nem is törekedett: így viszont nagyon élvezetes másfél órát tölthetünk vele, ami különösen akkor megbecsülendő, amikor egyébként nem sorjáznak a mozikban a jó westernek. És hát amúgy is: Mads Mikkelsen egy hatalmas puskával – mi kell még?!