Főkép

A történelem: farkába harapó óriáskígyó. Körforgásszerűen működik, akárcsak a művészet – ki gondolta volna például, hogy a görög sorstragédiák ókori drámája modern világunk filmes tömegtermelésének viszonyai között is megállja a helyét?

Park Chan Wook nem messzebbről, mint Dél-Koreából származik, de „bosszú-trilógiaként” emlegetett filmfolyamának középső darabja nemzetközi népszerűséghez, és nem utolsósorban a 2004-es Cannes-i Filmfesztivál nagydíjához juttatta. Az Oldboy az euro-atlanti mozikultúrát megszégyenítően bátor, megrázó és cinikus alámerülés a távol-keleti civilizáció pszichózistól feszülő fatalizmusába.

Előzetes összegzésként annyival szolgálhatok, hogy rendezőnk a szó szoros értelmében vett földi poklot mutatja be. A posztmodern civilizáció nagyvárosi emberének természetrajza sosem kapott még ilyen őszinte és kifogástalan formanyelvű kereteket; talán egyetlen mozialkotás sem ragadta még meg, pláne nem artikulálta életérzéssé azt a tömegpszichológiai ellentmondást, hogy a globalizáció szabadelvűséget hangoztató társadalmában az egyén rab; láthatatlan szabályozó erők toloncolják. Az Oldboy gondolati síkját is ez a modern krízis tölti ki: mi történik – vizsgálja a thriller -, ha egy átlagpolgárt (Choi Min-sik) minden előzmény nélkül évtizedekre bebörtönöznek? Oh Dae-suh, főhősünk ezt a kálváriát járja meg, majd mikor 15 évnyi raboskodás után hirtelen szabadon eresztik - csak az jár a fejében, hogy ismeretlen rosszakaróját hidegre tegye. Egy titokzatos milliomos megparancsolja neki, hogy 5 napon belül találja meg ezt a bizonyos személyt. Hősünk egy fiatal lánnyal (Kang Hye-yeong) karöltve felkészül a leszámolásra. Nem is sejti, hogy valójában ő a préda…

Kétségbevonhatatlan, hogy az Oldboy műfaji attribútumai és stilisztikája alapján a revansfilmek családjába tartozik, ám ha jobban megvizsgáljuk, rájövünk, hogy csak a dramaturgiai felszínt kapirgáljuk, amit a befejezés gyomorszájon vágó csattanója végképp hiteltelenít: nem a főhős bosszúhadjáratát kísérhetjük nyomon, hanem pokoljárásának legmélyebb bugyraiba teszünk látogatást. Az Oldboy ugyanis távol áll minden álszemérmeskedő, avagy erőszakosan joviális történetmesélési stílustól. Explicitebb, húsbavágóbb art-mozit aligha készítettek az utóbbi öt évben: a harmadik évezred emberére húzza rá a vizes lepedőt. Rádöbbent, hogy ez a faj tízezer éves létezése óta semmit sem változott, és semmit sem tanult. Főhőse szenved, ám a bűn nélküli bűnösség irtózatos pszichikai terhe alatt roskadozik; valójában nem vétkes. A kiszámíthatatlan keleti barbarizmus, vagy általában véve: a modern, beteg elme kiszolgáltatottja, s ekképp válik nyomokban ironikus alakká, akit a rendező a legutolsó, gazdag lírájú jelenetben már megfelelő dózisú cinizmussal ábrázol.

Nemcsak gondolati esszenciája kegyetlen, hanem képi megvalósítása is. A kísérletező jellegű formanyelv brutális, mégis gondosan kontrollált akciót, ragyogó színvilágot, erőteljes zenei kompozíciót olvaszt magába. A mozi sátáni végkifejlete azonban mintha értelmetlenítené, relatívvá tenné a nagyrészt véres leszámolásokkal megtöltött dramaturgiát, és a rendező szarkasztikus önuralommal hajítja elénk szentenciáját: hiába nyesegetünk végtagokat, nyomunk ki szemeket, védtelenek vagyunk a fátum viharában; ingatag cölöpökön billegő életünk mindenféle racionális magyarázat nélkül egyensúlyát vesztheti. Erről szól az Oldboy: az egyensúlyvesztés, az értelmetlen szenvedések huszonegyedik századi, mégis oly markánsan oidipusz-i, vérzuhatagos, mégis torokzsibbasztóan lírai kombinációja.

Ha mindehhez hozzászámítjuk az egyébként jeles színészi alakításokat is, valamint azt a nem csekély jelentőségű tényt, hogy az „Öregfiú” nem az álomgyár futószalagjairól huppant elénk, akár el is helyezhetjük Chan Wook alkotását legkedvesebb szekrényünkön. Quentin Tarantino már meg is tette. Hozzáteszem, jómagam is.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (DD 5.1), koreai (DTS), koreai (DD 5.1)
Kép: 2, 35:1 (16:9)
Felirat: magyar, angol

Extrák:
Interaktív menük
Jelenetek közvetlen eléréssel
Rendezői (audio) kommentár
Audiokommentár – a rendezővel és a z operatőrrel
Audiokommentár – a rendezővel és a főszereplőkkel
Kisfilm – a forgatásról
Kisfilm – a díszletekről
Kisfilm – a trükkökről
Kisfilm – a Cannes-i bemutatóról
Így készült - … a film
Interjúk az alkotókkal és a szereplőkkel
Kimaradt jelenet(ek)
Magyar nyelvű extrák