A vándorló palota (DVD)
Írta: Uzseka Norbert | 2006. 01. 14.
Sajnálom, hogy a nagyszerű japán animációs filmrendező, Hayao Miyazakinak csupán legutóbbi két filmjét ismerheti a szélesebb magyar közönség (beleértve magamat is), miközben A vándorló palota, ha jól tudom, már a kilencedik nagyfilmje.
Miyazaki nevét idehaza a Chihiro Szellemországban című Oscar-díjas mozija kapcsán tanulták meg sokan – de jobbára csak azok, akik az igényes animációs filmeket, a szabadon szárnyaló fantáziát, az animét, vagy úgy általában a különlegességeket kedvelik.
A vándorló palotát egy héttel a film bemutatója után néztem meg, csupán kb. 3 sornyi többedmagammal. Persze, ez nem meglepő, Miyazaki művei nyilván nehezen befogadhatóak, túl „egzotikusak” a nyugati civilizáció embere számára, bár ez alól jelen alkotása némileg kivétel lehet. Ez ugyanis Diana Wynne Jones angol írónő regénye alapján készült, s nyugati környezetben is játszódik.
Más kérdés, hogy a hölgy sem túl ismert felénk, magyarul megjelent Chrestomanci-krónika című trilógiáját még magam sem olvastam. Elment mellettem, mivel azt hittem, egy újabb Harry Potter-klón, s csupán a film hatására utánanézve derült ki, hogy jóval Rowling regényei előtt született, és aratott nagy sikert elsősorban az angol ajkú területeken. A Howl’s Moving Castle még nem jelent meg magyarul, de remélem, ez változni fog, mert gyönyörű, fantáziadús történet...
...ami egy számomra nagyon vonzó világban játszódik, mely leginkább a XIX. század végi, XX. század eleji (akár I. világháborús) Angliához vagy Nyugat-Európához hasonlít (az építészet, az öltözködés, stb.), de mintha csak Verne regényeiből lépett volna elő: különös gőzgépekkel van tele. Ez utóbbiak természetesen éles ellentétben állnak a természet szépségével. Ez - mármint a környezetvédelem - a rendező egyik vesszőparipája, s persze soha rosszabbat. Most amúgy rátesz még egy lapáttal: a gépek itt elsősorban a háború pusztító eszközei, és bár adott a város és ország, melyben a főszereplők élnek, a harcoló felek arctalanok, zászlaik, emblémáik nem teszik őket különbözővé – egyértelmű az üzenet, ugye? Nekem tetszik.
Eme különös világ másik sajátossága a repkedő, füstöt okádó léghajók mellett a mágia léte. A címbéli, különféle roncsok dirib-darabjaiból összetákolt kastélyt is az tartja életben, pontosabban Calcifer, a tűzdémon. A mozgó építmény ura pedig Howl, az ifjú varázsló, a lányszívek nagy elrablója. Vele találkozik egy napon Sophie, a kalapboltos leányzó, s menten bele is szeret. Ám az a nap tartogat számára még egy átkot, egy igazit: a Puszták Boszorkánya 90 éves öregasszonnyá változtatja őt.
A „dédivé” lett Sophie így elbujdosik a városon kívüli, vad szépségű, dimbes-dombos puszta földeken, s ott találkozik össze a Vándorló palotával, ahol hamarjában „alkalmazza is magát”, mint házvezetőnőt. Mi tagadás, van is dolga a rendetlenségben és koszban tobzódó fura épületben. S nem csak a takarítás – Howl-ra, Marklre, a varázsló apró tanítványára, de még a tűzdémonra is ráfér a törődés. Innen pedig kalandokkal, izgalmakkal, meglepő fordulatokkal teli út vezet az átkok feloldásáig, s a végső konklúzióig, mely a szeretet mindenhatósága mellett arra is utal, hogy mindenért meg kell fizetnünk.
Amilyen szörnyűségesen összetákolt kívülről Howl vándorló kastélya, olyan kiegyensúlyozott, harmonikus, ahogy Miyazaki mesél. Jellegzetes mind szín- és képi világa, mind filmjeinek hangulata, ötletessége illetve üzenetei, és ezek egésze valóban varázslat. Mintha csak a gyermekkori mese-élmények élednének újjá, olyan minden egyebet kizáró figyelemmel és áhítattal nézi az ember a filmet.
Elsőre talán még szokatlan békésebb tempója, bájos, finom humora, meg úgy az egész, az átlagos mai mozifilmek folyamatosan pörgő cselekménnyel, gyors vágásokkal, harsány poénokkal, képben-hangban bombasztikus effektekkel telepakolt világában – s pont ezért hat olyan üdítően, mint egy kirándulás a lakott területektől messze eső erdőkbe-hegyekbe.
A végére egy hír: Miyazaki fia, Goro, apja cége, a Studio Ghibli szárnyai alatt nekiállt elkészíteni egy Ursula K. Le Guin Szigetvilág történetein alapuló animációs filmet – amire előtte az írónő senkinek nem adott engedélyt. A klasszikus fantasy-k közé tartozó regényfolyam 3. része (A legtávolibb part) adja majd a film gerincét, de valószínűleg az azt megelőzőkre is lesz utalás. A film Japánban 2006 júliusában kerül bemutatásra – reméljük, nálunk sem kell majd sokat várni rá!
A rendezőről: