Főkép

Itt vagyunk ismét az erdőben. Este van. Találunk egy házat. Ugyanazt, mint a múltkor, csak a barátnő más. Elfoglaljuk, hiszen álmosak vagyunk, meg a barátnőnk is. Hát persze, hogy álmosak. Látunk egy magnót. Végighallgatjuk, ahogy fejünkre idézik a gonoszt. Másodszor. Kezd elegünk lenni belőle. Feltéve, hogy túléljük. Barátnő jobbra el. Gonosz halott 2 balról be.

Elkezdődnek a megpróbáltatások, jön a láncfűrész is. Az indulástól kezdve minden megtörténhet, hiszen ez egy második rész. Amiben azt már úgyis tudjuk, hogy van ellenség, nem kell felfedeznünk, több idő marad borzongani. Meg túlélni. Persze nem mindenkinek.

Ez egy amolyan igazi, jól összerakott horrormunka. 2005-ben még mindig meg lehet ijedni tőle. Pedig nem úgy ültem le, hogy most akkor magam mellé készítem a pelenkát. Hiszen ’87-es a film, és azok az évek ugye elmúltak már régen. És mégis. Vajon minek köszönhető, hogy a mai szemmel leginkább megmosolyogtató effektek ellenére mégis azért horrorfilmet, és nem komédiát nézünk? Azon kívül, hogy jól meg van írva, jó a rendező és jó a főszereplő.

Egyrészt olyan ütemben váltakoznak a komikus és ijesztőnek szánt jelenetek, hogy az ijesztő tényleg megijeszti az embert, és igen, valóban vannak komikus részek, amiken meg tényleg lehet nevetni. Pont, mint a Texasi láncfűrészesben. A rendező – többek között – azért jó, mert ő rendezte a Pókembert, amit szeretek. Meg egyébként is: jól ki vannak dolgozva a jelenetek, és Sam Raiminek tényleg van humora, és az, hogy ezt pont egy horrorfilmben mutogatja – mint ahogy tette már az első részben is –, jelenthet valamit.

A főszereplőt a fiatalabbak leginkább vicces kalandfilm-sorozatok vicces címszereplőjeként ismerhetik, és látszik, hogy a komikus véna, mennyire közel állhat hozzá. Persze itt küzdenie is kell, de akkor sem tudok akcióhősként gondolni rá, gondolom ő sem saját magára.

Összegezve az eddigieket. Ha megnézzük a filmet, egy hagyományos horrorfilm élvezői lehetünk. Meg fogunk ijedni, meg kínunkban nevetünk is, de azért tudunk aludni az éjszaka. Kicsit mintha saját magát is parodizálná, persze ez lehet a rárakódott évektől is.

Lehet, hogy ezért van audio kommentár. Már csak ezért érdemes megvenni a DVD-t. Komoly kommentárfüggő lettem már régebben, és ez a mostani sem a leszokás felé lökött. Nagyon állat. Tényleg nincs rá jobb szó. Egyrészt feloldódnak az ijesztések, másrészt én komolyan visongtam a nevetéstől. Meg ki gondolta volna, hogy ez a magnó ugyanaz a magnó, meg hogy erre a jelenetre hogyan találták meg a színészt, meg ilyenek. Persze ezért hívják Extrák-nak azt a menüt, ami alatt megtalálható. És természetesen van így készült kisfilm is, hogy ne csak a rendezőnek legyen alkalma viccelődni, hanem a trükköket kivitelező fiatalembereknek is.


Igen ez a DVD méltó darabja a sorozatnak, ahogy a második rész is abszolút jó folytatása az elsőnek.

DVD extrák:
Jelenetek közvetlen eléréssel
Interaktív menük
Előzetesek
Werkfilm
Alkotók és szereplők bemutatása

Kapcsolódó írás:

A horrorfilmek feltámadása