FőképMel Brooks filmjeiről sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy intellektuális oldalról próbálják szórakoztatni a nagyérdeműt. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy inkább a vulgáris humor (idehaza talán az Irigy Hónaljmirigy közelíti meg legjobban) az, amiért az 1926. június 28-án született brooklyni színész és filmrendező világszerte híres.

Paródiáiban szépen sorra veszi az álomgyár megannyi műfaját, a westerntől kezdve (Lángoló nyergek, 1974 – Fényes nyergek néven is ismert), a rémfilmeken át (Ifjú Frankenstein, 1974) a kosztümös kalandfilmekig (Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, 1993), hogy csak pár példát említsek. Az általa képviselt amerikai humor egyaránt bővelkedik képi és szöveges poénokban, ily módon késztetve kacagásra a nézőt.
Az Űrgolyhókban Brooks számtalan moziból merít (A majmok bolygója, Hófehérke), de a történet alapját a Csillagok háborúja sorozat szolgáltatta, egészen pontosan a IV-VI. rész jelenetei köszönnek vissza a vászonról.

A film legjobban sikerült szereplője kétségtelenül a Rick Moranis megformálta Lord Helmet, aki elfuserált Darth Vader klónként terrorizálja szűkebb-tágabb környezetét, szolgálva elnökét (itt így hívják a császárt), hogy a tékozló űrgolyhók fajnak megszerezze a mindennapi levegőt.
Ebből a célból elrabolja a Daphne Zuniga alakította szépséges hercegnőt, hogy apját így kényszerítse a nélkülözhetetlen tüdőbevaló átadására. Mindeközben még arra is marad ideje, hogy műkedvelő bábművészként romantikus darabot rendezzen és adjon elő kabinjában – egyszerűen fenomenális. Ha Darth Vader ezt láthatta volna…

Ellenfeleként a sármos Lone Star (Bill Pullman) érkezik űrjáró kisbuszán, hogy hűséges kutyájával (John Candy) illő pénzjutalom ellenében közbelépjen, és az űrbankókkal megmentse saját életét. Hát igen, egy vérbeli kalandor sem a romantikával, sem a mindenséget működtető erővel (helybéli nevén swarcz) nem foglalkozik, csak a pénztárcájával.
Tovább bonyolítja az űroperett bonyolultságával bíró történetet a rendező, Mel Brooks személye, aki nem csupán a főgonoszt (Skroob elnök), hanem a Yodautánzatként feltűnő aranyzöldes színű Yogurtot is alakítja (ez utóbbi szereplő nagyjából derékig ér a többieknek, így Brooks térden állva csoszog, ha mozognia kell).
Egyébként meg a tőle megszokott módon idióta, aki csak demokratikus választás révén kerülhetett vezető pozícióba, önerőből biztosan nem.

Az időnként nagyon súlyos, vulgáris poénok ellenére az Űrgolyhók roppant szórakoztató mozi, megannyi emlékezetes jelenettel (pl. a törpék felbukkanása a sivatagban), amire még évek múltán is vigyorogva emlékezik vissza a néző.

DVD extrák:
Mozielőzetes
Mel Brooks filmkommentár
Dinkák filmkommentár
Űrgolyhók dokumentumfilm
Kisfilm John Candyval
Kisfilm Mel Brookról
Bakik és idézetek
Szöveges információk - Trivia
Képgaléria