FőképA Marx testvérek kezdetben öten voltak: Julius „GROUCHO” Marx (1890-1977), Herbert „ZEPPO” Marx (1901-1979), Adolph „HARPO” Marx (1888-1964), Leonard „CHICO” Marx (1887-1961), Milton „GUMMO” Marx (1897-1977).
Mielőtt a mozgóképek által meghódították volna Amerikát, tehetséges komédiásként keresték a mindennapi betevőjüket.

Több éves tapasztalatszerzés után váltottak, az élő előadások helyett immáron filmvásznon kacagtatták a nagyérdeműt.
Aztán idővel hárman maradtak, és tökélyre fejlesztették azt a műsort, ami a maga nemében páratlannak számít, és azóta sem sikerült senkinek még csak hasonlót sem produkálnia.

Pedig a trió nem csinált semmi különlegeset, csupán a klasszikus némafilm (Chaplin és Keaton) örökségét ötvözték a hangosfilm nyújtotta előnyökkel, valamint – és ez itt a lényeg – hozzátették a saját egyéniségüket.

Harpo nem igazán jeleskedik a viccmesélésben, helyette inkább, mivelhogy szerepe szerint néma, a helyzetkomikumok terén villog. És persze nagyot téved, aki szösziségét ártatlansággal párosítja.
Ha ugyanis úgy hozza a helyzet, Harpo erőszakra is képes (gondoljunk csak a Botrány a cirkuszban struccos jelenetére), művészi hajlamait pedig hárfaközelben mutatja meg igazán.

Ebben hasonlít Chicho testvérére, aki zongorajátékával ejti bámulatba hallgatóit, feldolgozásaival, vicces rövidkéivel oldja a próza mormolását. Egyébiránt szerepe szerint a gyökereire még emlékező olasz bevándorlót alakítja, aki gazdagságra vágyik.

Hármójuk közül vitathatatlanul Groucho a legfotogénebb jelenség. Puszta felbukkanásával uralja a jeleneteket, amit nem csak tekintélyes vastagságú bajuszának köszönhet, hanem járásának is. Humora pedig akár nyersen bántó is lehetne – de mégsem az.

Filmjeikben a hangsúly nem a cselekményen (az esetek többségében szerelmespárt kell pátyolgatniuk), hanem a vicceken, a helyzetkomikumon van. Legalább annyira nehéz beskatulyázni őket, mint Hofit.
Ha úgy tartotta kedvük, nem tiszteltek semmit és senkit, miközben (Hofival ellentétben) messzire kerülték a káromkodást vagy az alpáriságot.

Az eltelt évtizedek alatt megváltozott a közönség ízlése, így manapság már csak a rajongók körében osztatlan a sikerük, mivel filmjeik tempója egy másik, kényelmesebb kort idéz.

Nem érzem túlzásnak azt a kijelentést, hogy Magyarországon legismertebb filmjük a Botrány az operában, amelynek poénjain – köszönhetően a televíziónak –, az arra kíváncsiak már több ízben is kacaghattak, de feltétlenül érdemes megnézni a Kacsalaves, Éjszaka Casablancában, Botrány a Vadnyugaton című filmjeiket is.

A 2004-ben kiadott DVD-re nem lehet panasz (fekete fehér filmekről lévén szó nagy elvárásaink sem a képpel, sem a hanggal nem lehetnek).
Extrák is vannak rajtuk, csak egyetlen lényeges részlet hiányzik: a magyar szinkron. Amikor ugyanis pergő párbeszéd szolgáltatja a humor tárgyát, a kötelező feliratbámulás csökkenti az élvezeti értéket. A filmek minden további nélkül megérdemelték volna ezt a többletet.

Filmjeik:
HUMOR RISK - 1920 or 1921 (Nem került bemutatásra)
COCOANUTS - 1929
ANIMAL CRACKERS - 1930
THE HOUSE THAT SHADOWS BUILT - 1931
MONKEY BUSINESS - 1931
HOLLYWOOD ON PARADE NO.5 -1932
HORSE FEATHERS - 1932
DUCK SOUP - 1933
A NIGHT AT THE OPERA - 1935
YOURS FOR THE ASKING - 1936
A DAY AT THE RACES - 1937
ROOM SERVICE - 1938
AT THE CIRCUS - 1939
GO WEST - 1940
THE BIG STORE - 1941
INSTATANES - 1943
SCREEN SNAPSHOT NO. 110 - 1943
A NIGHT IN CASABLANCA - 1946
COPACABANA - 1947
LOVE HAPPY - 1950
MR. MUSIC - 1950
DOUBLE DYNAMITE - 1951
A GIRL IN EVERY PORT - 1952
THE STORY OF MANKIND - 1957
WILL SUCCESS SPOIL ROCK HUNTER? - 1957
SKIDOO - 1968