Főkép

Ugyan moziban már aligha játsszák ezt a rajzfilmet, de DVD-n meg VHS-en is beszerezhető, és megérdemli, hogy figyelmébe ajánljam mindenkinek, aki szereti a meséket, különösen azokat, amikben a képzelet szabadon szárnyal. Annak ellenére, hogy Disney-pénzből készült, a legkevésbé sem hasonlít a Mikiegeres cég dolgaira. És nem csak azért, mert ez egy anime (a jellegzetes japán képregény a manga, a hasonló stílusú, képvilágú rajzfilm neve pedig anime). Rendezője, Hayao Miyazaki hazájában a legnagyobbak közé tartozik, s ezzel a filmjével minden rekordot megdöntött Japánban. Sőt, a film számos nemzetközi elismerésben is részesült, még a legjobb animáció Oscarját is megkapta.

Persze a siker nem mindig az érték fokmérője, sőt. Ez a film azonban ilyen tekintetben is kivételes. A címbéli Chihiro egy kislány, aki szüleivel új helyre költözik, s utazás közben egy különös helyre tévednek, ahol a szülőket disznóvá varázsolják a szellemek. A hely szürkület után Szellemországgá változik, s Chihirora nem kisebb feladat vár, mint hogy kiszabadítsa szüleit, amihez kénytelen szolgának állni a boszorkány Yubaba által vezetett nagy fürdőházban, ahová szellemek és istenek járnak. Annak ellenére, hogy japán, messze nem idegen az európai néző számára. Természetesen a keleti kultúra és mesék hatása is jelen van a filmben, ám bőven érthető így is. Mondjuk viszonylag bonyolult, de az embert úgyis már az elején elvarázsolja, így nem nehéz követni.

Nem tudom, Miyazakira mennyire hatottak olyan nyugati írók, mint Michael Ende (akinek Végtelen történetében a szerencsesárkány, Fuhur figurája egyértelműen „keleti származású”), vagy Philip Pullman, mindenesetre ez a klasszikus mese- és mitológiai elemekben gazdag, csodásan fantáziadús, varázslatos és szép történet sokban rokon az ő egyes műveikkel.


Itt is vannak groteszk, sőt félelmetes részletek, néhol még a Cthulhu is eszembe jutott, ugyanakkor tiszta és emberi is az egész. Van némi nevelőszándék benne (a rendező úgy véli, kizökkent világunkat csak a mai gyerekek tehetik újra jó hellyé), de az is olyan finoman, hogy egyáltalán nem zavaró. Úgyhogy nem csak gyerekeknek, de mindenkinek érdemes megnéznie, aki valami egyéni, az átlag nyugatitól eltérő, valóban varázslatos történetre vágyik.

A rendezőről:

Hayao Miyazaki