Főkép

Boros Zsófia egy rejtőzködő gitárművész. Már három éve nem láttuk Budapesten koncertezni első ECM albumának bemutatója óta, és a most megjelent második lemezét sem tudjuk, hogy fogjuk-e élőben hallani. Igen, egy kicsit panaszkodunk, mert azt reméltük, hogy első nagyszerű sikere után gyakrabban látott fellépő lesz a Bécsben élő művésznő itthon, de azért reménykedünk, hogy szakít időt arra, hogy a „Local Objects” korongját a budapesti közönségének is elhozza.

 

Hangulatában egy mélabús, a művész gitárjátékához jól illeszkedő, sok tekintetben vegyes válogatást kapunk. Carlo Domeniconi kortárs olasz gitárművész és zeneszerző legismertebb műve, a „Koyunbaba op. 19” messze kiemelkedik az összes többi közül, mind komplexitásában, mind pedig Boros előadásmódjában. A négy tételből álló darabnak van íve, és amennyire a zene, úgy Boros játéka is egészen kifinomult: a művésznő hallhatóan akkora átéléssel adja elő, hogy akár azt is mondhatjuk, számára igazi tétje van a muzsikának, kicsit hasonlóan az előző lemezén elhangzó Leo Brouwer szerzeményhez.

 

Sokszor meg kell azonban hallgatni az albumot ahhoz, hogy az embernek ne kalandozzon el a figyelme a közvetlenül ezt megelőző Egberto Gismonti feldolgozás alatt, és észrevegye, hogy mikor kezdődik valójában a Domeniconi-darab. Valahogyan talán túl homogénre sikerült a válogatás és a Domeniconi kompozíción kívül a bevezető, Mathias Duplessy „Nocturne”-je tartogat még igaz örömöket. A fiatal francia multi-instrumentalista zeneszerző muzsikáját Zsófia annyira a maga képére és hangjára formálja, hogy gitárhangja rendkívül jó és meleg érzéssel árasztja el a hallgatót: öröm újra hallani a művész saját jegyeiről árulkodó hangokat egy még korábban nem játszott darabban, ami nagyon magasra emeli az elvárásokat – amelyeknek a korong egészében nem felel meg.

 

Nem gondoljuk, hogy ha Al Di Meola, akkor az amerikai művész legvirtuózabb darabjának átiratára kellett volna, hogy essen a választás – noha a „Vertigo Shadow” belassítva is érdekes, valahogy mégis az a benyomásunk támad, mintha az összes darab egy tempóra lenne beállítva, ezért megint nagyon kell figyelni, hogy egyáltalán felfigyeljünk rá. Így pedig elveszik a játék súlya, elmaradnak az izgalmak, amelyekért még az sem kárpótol minket, hogy ismét számunkra ismeretlen zeneszerzőkkel bővítette Boros Zsófia a látókörünket.

 

Franghiz Ali-Zadeh, Garoto vagy éppen Alex Pinter éppúgy távol esik tőlünk, mint a már említett művészek közül néhány, és ez Boros Zsófia, a kortársakra irányuló, rendkívül érzékeny figyelméről árulkodik, ami miatt mindig érdemes lesz meghallgatni az újabb választásait is a következő lemezein. Nagyon szeretjük ezt a gitárhangot, amelyet szeretnénk egy dinamikusabb programban is hallani.

 

Előadó:

Boros Zsófia – gitár

 

Elhangzó szerzemények:

1. Mathias Duplessy: Nocturne

2. Egberto Gismonti: Celebracao de Núpcias

3-6. Carlo Domeniconi: Koyunbaba op. 19

7. Jorge Cardoso: Milonga

8. Al Di Meola: Vertigo Shadow

9. Franghiz Ali-Zadeh: Fantasie

10. Garoto (Anibal Augusto Sardinha): Inspiracao

11. Alex Pinter: Gothenburg