Zenék a nagyvilágból, avagy világzenéről szubjektíven – 44.

A 15. Womex Budapesten került megrendezésre, és nem csupán a számtalan remek koncert miatt volt számomra emlékezetes, hanem a rengeteg, itt megismert muzsikának köszönhetően. Ezért egy új rovatot indítok, amelyben – terveim szerint – a Womexen kapott demókról és lemezekről, illetve az utólag kapott korongokról írok röviden. A hatékony helykihasználás miatt egy cikkben általában három albumról esik szó – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinfóval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és van pár exportálható minőségű hazai zenekarunk/előadónk, és időnként külföldi kollégáik is koncerteznek errefelé, azért még bőven van mit pótolnunk. A nagy fesztiválokon kívül a komolyabb szóló turnék is hiányoznak – hogy ez az anyagi helyzet, vagy más okra vezethető vissza, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, rengeteg, megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

 

 

Jitka Šuranská Trio: Divé husy (CD)

 

Így néz ki az, amikor tapasztalt muzsikusok összeállnak, és kedvükre játszanak a stúdióban. Jitka Šuranská (hegedű és ének), Martin Krajíček (mandolin és ének) valamint Marian Friedl (nagybőgő, ének, továbbá rengeteg hangszer) különféle formációkban és szólóban egyaránt bizonyított már korábban, szóval nem okozott nagy meglepetést, hogy ismét minőségi zenével rukkoltak elő. Mondjuk ehhez szükség volt a két év közös muzsikálásra, mely idő alatt úgymond egymásra hangolódtak, és eldöntötték, nem hívnak vendégzenészeket, hanem megpróbálják saját határaikat kitolni, és elérni azt a hangzást, stílust, amelyet menet közben alakítottak ki.

 

Az alapot esetükben a morva népzene jelenti, amit aztán továbbgondolnak, kiegészítenek jazzes elemekkel. Nagyon furán szólt első hallásra Jitka Šuranská népdalokat idéző éneke jazzbőgős alápakolással (Jablůška), amit ha lehet, csak fokozott az ének helyére belépő hegedű, szintén morva dallammal, miközben a mandolin inkább a jazzes vonalat erősítette. Amikor megnéztem a leírást, és kiderült, hogy ez Marian Friedl szerzeménye, már másként néztem, hallgattam – igazából megemeltem a képzeletbeli kalapomat, mert ha pusztán háttérzeneként hallgatja az ember, akkor csak helyenként tűnik fel a műfajkeverés, egyébként folklemeznek álcázza magát a Divé husy.

 

Azonban nem ragaszkodnak mindenáron a jazzhez, hiszen például a második, „O lásce” című tételben nagyon erős a hagyománytisztelet, és bár nem vagyok jártas a morva népzenében, érzésem szerint itt más hatások is érvényesülnek – gyakran úgy éreztem hallgatás közben, hogy több dalból ollóztak össze mesteri módon részleteket. Alapvetően nem a jazz a kedvenc műfajom, de ebben az esetben tetszett, mi több, kifejezetten élvezetesnek találtam az így feldúsított népzenét, kis túlzással azt gondolom, hogy a szemünk előtt formálódik korunk morva népzenéje. Ők is megérdemelten kerülnek fel a világzenei slágerlistára.

 

Kinek ajánlom: a cseh-morva népzene, valamint a jazz kedvelőinek, mert ez az igényes keveredés, kiegészítve Jitka Šuranská énekével valóban különleges élményt nyújt.

2016-ban megjelent lemez (Indies Scope).

Az együttes weboldala: http://jitkasuranska.cz/jitka-suranska-trio/

 

 

 

Celebrating World Music 40 Years 40 Tracks (CD)

 

Az mindenképpen dicséretes teljesítmény, ha egy viszonylag későn alapított lemezkiadó megéri a 40. születésnapját, és szemlátomást nem gyengélkedik, hanem ugyanolyan megbízható rendszerességgel jelenteti meg kiadványait, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Napjaink zeneiparában ez nem semmi teljesítmény; érthető, ha ezt a jeles évfordulót méltó módon – gyűjteményes dupla albummal – ünnepli meg a kiadó, jelen esetben az ARC Music.

 

A két korongra húsz-húsz szerzemény került, amelyek ha nem is reprezentálnak minden egyes eltelt évet, arra mindenképpen bizonyságul szolgálnak, mennyire széles kínálattal kényeztetik errefelé a zenerajongókat. Van itt hagyományos népzene a világ majd minden országából, aztán régiók szerinti válogatások, cigányzene, klezmer, tangó, szamba, cumbia, altatódalok, bhangra, fado, hangszerekre épülő albumok – és még sorolhatnám egy ideig a különféle elvek szerint összeállított gyűjteményeket.

 

Engem azonban sokkal jobban érdekelnek az előadók/együttesek lemezei, melyekből azért havonta-kéthavonta megjelenik egy. Ez nem csak azt jelenti, hogy sok művész szerződött hozzájuk, hanem újfent bizonyság a sokszínűségre, miszerint az ARC Music nem egy stílus mellett kötelezte el magát, hanem tényleg a világ zenéjét akarják a maga teljességében bemutatni. Az idei Womex toplabel listáján elért harmadik helyüket megérdemelték, ezúton is gratulálok hozzá.

 

A negyven előadó közül sajnálatosan kevésről esett szó eddig a rovatban (Ana Alcaide, Divanhana), pedig olyan nevek szerepelnek még a listán, mint Seckou Keita, Amar Protibaader Bhasha, Hossam Ramzy, Afrika Mamas és sokan mások. A korábban nem hallott együttesek közül legjobban a skót Saor Patrol dudaszóval kevert instrumentális rockzenéje tetszett, egyedi megszólalása és hangulata miatt. Kíváncsi vagyok, vajon mennyire változatos muzsikával tudnak megtölteni egy nagylemezt, ének nélkül, pusztán a skót dudákra, gitárra és dobra támaszkodva.

 

Kinek ajánlom: azoknak, akik kíváncsiak egy patinás kiadó portfóliójára, és arra, vajon ők mit tartanak fontosnak közreadni ezen a születésnapi kiadványukon.

2016-ban megjelent lemez (ARC Music).

A kiadó weboldala: http://www.arcmusic.co.uk/

 

 

 

Svjata Vatra: Vabadus Svoboda (CD)

 

A Budapest Ritmo második napjának első fellépőjeként az észt-ukrán Svjata Vatra együttesre nem kisebb feladat hárult, mint a jelenlévő közönség bemelegítése, és olyan hangulat teremtése, amely alkalmas az utánuk következő világzenék befogadására. Ezt a feladatot véleményem szerint sikerrel teljesítették, a népzenével kevert rockzenéjük, kiegészítve a színpadi látvánnyal, energiával kellőképpen megmozgatta a nézőket. Az ukrán frontember Ruslan Trochynskyi kaszán(!) és harsonán (pozanon) játszik, maradék idejében énekel, és nem utolsó sorban igazi rockerfazonként vonzza a tekintetet. Rockot mondtam, de ezt azért tegyük gyorsan idézőjelbe, hiszen a harmonika és a duda/furulya egyáltalán nem helyettesíti a szólógitárt, szóval már a hangszerelés is jelzi, hogy itt valami érdekes fúzióról van szó.

 

Ahogyan azt a koncertbeszámolómban is írtam, ez a zene olyan, mintha a népdalokat rockos felfogásban, részben népi hangszereken adnák elő, hangulatát tekintve pedig inkább az életigenlés, a vidámság árad belőle. A vendégként közreműködő Lea Dali Lion énekesnővel előadott „Pane mind põlema” ideális kezdés, van benne lendület, bár a gyors alaptempót ellenpontozza a harsona rövid jelenléte, lágy ívelése. Igazából ezt követően kezd el formálódni a Svjata Vatra zenéje, hiszen a második „Kalyna malyna” című tételben már teljes pompájában érvényesül az a fajta folk-rock, ami egyébként jellemző az együttesre.

 

Most sincs könnyű dolgom, amikor három kedvencet szeretnék megnevezni, de azért nem is lehetetlen, elvégre a „Hej, Sokoly” zaklatottsága eléggé emlékezetes, amit csak fokoz a visszafogott ének. A „Koljadka - Raduisja, Zemle!” erőteljes basszusfutamai miatt érdemel említést, no meg a kissé fohászszerű ének miatt. A felsorolás végéről nem hiányozhat a „Susidka”, mert ez a kissé esztrádszerű előadás a zenészek új oldalát mutatta meg, a befejezése pedig kifejezetten fergeteges lett.

 

Kinek ajánlom: folk-rock, szláv és északi keverék, vidám és erőteljes – szóval csak azoknak ajánlom, akik szeretik az efféle zenéket.

2015-ben megjelent album (Szerzői kiadás).

Az együttes weboldala: http://www.svjatavatra.com