Főkép

Snétberger Ferenc a mi jobbik részünk. Egy olyan országban élünk, ahol sokaknak lehetőségük sincs kitörnie a létminimum alatti szegénységből, amely látszólag inkább egy olyan kérdéskörnek kellene, hogy a része legyen, amire a társadalmunk mindmáig képtelen volt választ adni, és nem egy recenzióé, amelynek valódi tárgya egy igazi örömünnep számunkra; a két dolog mégsem független egymástól.

 

Volt egyszer egy Nógrád megyei kisfiú, aki édesapja iránti rajongásból megtanult gitározni, és amikor egy önerőből rajzolt karrier csúcsára ért, akkor sem feledkezett meg azokról a viszonyokról, amelyekbe tehetséges gyerekek sokasága születik. Ezért létrehozta a Snétberger Központot a Balaton-Felvidéken, ahol évről évre lehetőséget kapnak zenei affinitással rendelkező, nehéz sorsú gyerekek egy olyan válogatott tanári gárda irányítása alatt, amelyben László Attilától Tzumó Árpádig több generáció kiválóságai megtalálhatóak. Mert Snétberger Ferencnek ez volt a fontosabb, ráért zenei pályájának ívét később még nagyobbra rajzolni, mert ő elsősorban ember és csak másodsorban gitárművész.

 

Viszont mi inkább gitárművészként ismerjük még abból az időszakból, amikor Pesten élt és ugyanúgy meghallgathattuk szólóban, egy pici klubban, mint a Zeneakadémián, ahol gyakran még a csilláron is lógtunk, hogy hallhassuk, láthassuk. A ma már Berlinben élő művészt csak ritkábban csodálhatjuk meg itthon, de a Tavaszi Fesztivál részeként lemezbemutató koncertet ad április 15-én a Zeneakadémián, a hangverseny apropója pedig a március 11-én megjelenő szólóalbuma, amelynek hanganyagát szintén a Zeneakadémián, de 2013-ban adott koncertje adja. Furcsa körforgásnak tűnik egy koncertlemezt bemutatni ugyanazon a helyszínen, ahol az élő felvételek készültek, egy amolyan magába forduló önazonosság, ahol az a=a egy komplexebb relációban jelenik meg. De az anyag improvizatív jellegéből fakadóan senkinek sem kell tartania attól, hogy a hangok merő ismétléséről lesz majd szó. Nem, valójában élőben élhetjük majd újra azt az élményt, azt a minőséget, amelyet Snétberger Ferenc játéka és maga Snétberger képvisel.

 

Voltaképpen a most megjelent korong is erről szól, amely attól válik ünneppé, hogy a nagy múltra visszatekintő ECM-nél jelenik meg. Snétberger ezáltal egy olyan katalógus részeként kanonizálódik, amelyben olyan óriások találhatók, mint Pat Metheny, Keith Jarrett, Jan Garbarek és még sorolhatnám. És ahogyan Boros Zsófia gitárművésznő esetében is nagy öröm volt számunkra ez a beavatás, régi kedvencünk esetében még nagyobb. Egy nagyszerű koncert nagyszerű felvételeit hallgathatják meg a most megjelenő korongon, ahol az egyik meditatív improvizáció követi a másikat a már jól ismert bossa lüktetésekkel variálva, de helyet kapnak korábbi kompozíciók is, új, improvizációs köntösben, hogy az este ráadása, a „Somewhere Over The Rainbow” zárja az albumot.

 

Reméljük, hogy ez a kiadvány csak egy új kapuja Snétberger hosszan tartó munkásságának.

 

Előadó:

Snétberger Ferenc – gitár

 

Elhangzó szerzemények:

1-8. Budapest Part I-VIII

9. Somewhere Over The Rainbow