FőképAz idei év legkiemelkedőbb jazz korongjának eddig kétségtelenül Brad Mehldau (zongora) triójának tavaszi stúdió lemeze, az Ode számított. A nyár végi hír, miszerint a mindössze két nap alatt, 2008. november 17-én és 2011. április 19-én felvett album voltaképpen a rögzített muzsikának csak egy része és szeptemberben további felvételekkel, egy teljesen új album formájában ismét jelentkezik a trió, óriási örömöt okozott. Az Ode ugyanis egy kivételesen ihletett formában játszó muzsikusok hangképe, nem csoda, hogy meghallgatását követően minden hallgatót roppant várakozás és kíváncsiság tölt el azzal kapcsolatban, mi is történhetett még azokon a napokon.
 
Mehldau és kiadói nem első alkalommal választanak tematikusan ketté azonos napokon felvett hanganyagokat. Egy 2004-es session-ből, az akkor még Jorgé Rossy-val (dobok) felálló trió két lemezt is kiadott, mindazonáltal időben meglehetősen távol egymástól: az Anything Goes (2004) csupa standard feldolgozásokat tartalmaz, míg a két évvel később megjelenő House On Hill (2006) csupa Mehldau eredetit. A Pat Metheny-vel felvett hanganyag is két külön korongon – Metheny/Mehldau (2006) és a Metheny/Mehldau Quartet (2007) –, eltérő időben jelent meg.
 
Szemben az Ode témáival, amelyek kizárólag Mehldau szerzemények, az új lemez csupa feldolgozás, az egy „Jam” kivételével, amely voltaképpen egy improvizatív kadencia Chico Buarque „Samba E Amor” szerzeményéhez.
 
A repertoár most sem a jazz körökben megszokott, a Great American Songbook vagy a Real Book köteteire alapozó standard műsor, hanem a Mehldau ízlésének megfelelő válogatás. Rögtön egy Alice in Chains feldolgozással indít a korong és a „Got Me Wrong” úgy szólal meg a zongorista akkordjátékán és a periodicitás sajátos ritmizálásán keresztül, hogy az akár egy Mehldau kompozíció is lehetne.
 
Sufjan Stevens „Holland” szerzeménye az eredeti dalhoz hű átirat, de Ballard dobolása és Mehldau dramatikus játéka teljesen új tartalommal tölti meg.
 
A talán leginkább „out of the box” típusú feldolgozás, a Jimmy Hendrixen keresztül híressé vált Billy Roberts szerzemény, a „Hey Joe”, amely még Hendrix „power riff”-jét is felidézi a darab végén.
 
Standard-eket játszani mindig arról szól, hogy mennyire képes egy formáció új tartalommal és látásmóddal megtölteni a már ismert, gyakran már mások által is sokszor játszott darabokat. Egy ennyire kiforrott triónak ez egy pillanatig sem okoz gondot, akármilyen darabról is legyen szó. Mindazonáltal a hallgatónak egy kicsit az a benyomása, hogy az igazi kreatív energiák az előző korongon szereplő Mehldau szerzeményekre koncentrálódtak és az átiratok inkább rutinszerűen, amolyan lazítás és levezetésképpen kerültek rögzítésre a szünetekben. Ez persze nem feltétlenül így történt, mégis Ballard dobolása a novemberi napon egyszerűen szenzációs, és aznap az egész trió transzban játszott, míg az ezen a korongon túlsúlyban lévő áprilisi felvételeken csak” játszanak.
 
Az „új” albumon lévő daraboknak akkor lett volna igazán esélyük virágozni, ha egyből egy dupla lemezen jelennek meg a Mehldau darabokkal. Nincsen két egyforma nap, még ennek a szuper formában játszó triónak az esetében sem. Ezért azok, akik nem ismerik még az előző korongot sem, feltétlen egyben hallgassák meg a kettőt, úgy mindenképpen érdemesebb.
 
Az együttes tagjai:
Brad Mehldau – zongora
Larry Genadier – nagybőgő
Jeff Ballard – dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Got Me Wrong (Jerry Cantrell)
2. Holland (Sufjan Stevens)
3. Brownie Speaks (Clifford Brown)
4. Baby Plays Around (Elvis Costello & Cait O’Riordan)
5. Airegin (Sonny Rollins)
6. Hey Joe (Billy Roberts)
7. Samba E Amor (Chico Buarque)
8. Jam (Brad Mehldau)
9. Time Has Told Me (Nick Drake)
10. Aquelas Coisas Todas (Toninho Horta)
11. Where Do You Start? (Johnny Mandel, Marilyn Bergman & Alan Bergman)
 
Diszkográfia:
Introducing Brad Mehldau (1995)
The Art of the Trio (1997)
The Art of the Trio, Vol. II — Live At The Village Vanguard (1997)
The Art of the Trio III — Songs (1998)
Elegiac Cycle (1999)
The Art of the Trio, Vol. IV — Back At The Vanguard (1999)
Places (2000)
The Art of the Trio, Vol. V — Progression (2001)
Largo (2002)
Anything Goes (2004)
Live in Tokyo — Solo Piano (2004)
Day is Done (Trio) (2005)
House on Hill (Trio) (2006)
Live (Trio) (2008) koncert
Brad Mehldau Trio Live: The Complete Friday Night Sets (2008) koncert
Brad Mehldau: Live in Marcia (2011) koncert
Ode (2012)
Where Do You Start (2012)

Kapcsolódó írás:Pat Metheny, Brad Mehldau: Metheny Mehldau Quartet