Főkép Manapság minden együttes életében kisebb-nagyobb rendszerességgel elérkezik a pillanat, amikor ők vagy kiadójuk úgy érzik, összegezni kell pályájuk egy-egy szakaszának eredményeit. Ilyenkor jelennek meg a Best Of albumok, vagy – szerencsésebb esetben – az efféle válogatásokkal felérő, ám azoknál összehasonlíthatatlanul izgalmasabb koncertlemezek. A finn Sonata Arctica egy másfél évesnél is hosszabb koncertturnénak óhajtott efféle emléket állítani, és ehhez 2011 áprilisában Ouluban, vagyis végeredményben hazai pályán rögzítették fellépésüket, és a DVD formátumban is megjelent dupla albumon meg is érződik a finn terepnek és az akkor már jó egy esztendeje megszakítás nélküli turné tapasztalatának köszönhető, rendkívüli magabiztosság.
 
Hihetetlenül erősen indul az anyag. A csapat rögtön az eddigi utolsó album, a Days Of Grays két legsikerültebb dalával nyit, és míg a „Flag In The Ground”-ból az epikus elem domborodik ki a stúdióverziónál sokkalta egyértelműbben, a „Last Amazing Grays” progresszív, szimfonikus megoldásaival győz meg bárkit arról, hogy nem csupán power metal bandaként érdemes számon tartani Toni Kakko zenekarát. És ha még ez sem lenne elég, a „Juliet” kemény, mégis színpadias, pillanatokra egészen a cirkusz porondját idéző drámaisága, valamint sokadszorra is elevennek ható, leleményes megoldásai akár végső érvként is felhasználhatók. És ismerve a finn metal szcéna legújabb törekvéseit, cseppet sem csodálkozhatunk a mindvégig az ízlésesség határain belül maradó hatásvadászat előretörésén.
 
Mintegy alátámasztva a Best Of elméletet, tüstént ez után a legelső albumról származó, és azóta is hatalmasat ütő „Replica” következik, méghozzá elképesztően átélt énekkel és rövid, de annál hatásosabb kettős gitár-billentyűs szólóval. És ha esetleg ennyi nem lett volna elég, még egyszer meghallgathatjuk ugyanezt a számot a második CD-n, ezúttal azonban valamivel rockosabb, egyszerre keményebb és érzelmesebb változatban. Leginkább talán a gitárhangzás tűnik kicsit teltebbnek és kevésbé metalosnak, az „akusztikus” részeknél pedig nyersebbnek és tisztábbnak.
 
Ugyanebből az időszakból származik a vágtatempójú „Blank File”, melyben a melodikus ének mellett egy kis félhörgés is hallható, ráadásul a szólók is hosszabbak valamivel. Aztán az „As If The World Wasn’t Ending” rezignált, bluesos hedonizmusával rögtön vissza is térünk a Days Of Grayshez, mielőtt elhangzana az előző album, az Unia nagy slágere a „Paid In Full”. A dal számtalan progresszív hatást mutat, és viszonylagos sötétségét az „Instrumental Exhibition” címében is jelzett, hangulatában a Deep Purple-től Yngwie Malmsteenen át a mai legnagyobb virtuózok sorát idéző hangszeres magamutogatása oldja fel, hogy a Winterheart’s Guildről ismerős „The Misery”-vel a csapat visszatérjen egy kissé elkeseredettebb hangütéshez.
 
Az „In Black And White” – vagyis az Unia nyitó dalának – kísérletező, progresszív keménysége éles ellentétben áll az Eclipticáról származó és némileg ír balladákra emlékeztető „Letter To Dana” lehangoló, szépséges szomorúságával, míg a megint az előbbi albumhoz visszanyúló „Caleb” kiemelkedő példája a klasszikus alapokon nyugvó, invenciózus betétekkel színesített, mégis súlyos metal szerzeményeknek. Az albumot végül a Reckoning Night nagy slágere, a vidám bor-, vagyis vodka-dalba átcsapó „Don’t Say A Word” kerekíti le.
 
Ha valaki esetleg hiányolná a Silence című lemezt, vagyis annak dalait, a második CD-n – más eddig nem említett dalok mellett – megtalálhatja a „Tallulah”-t, és így teljessé válik a diszkográfia, vagyis ezek után igazán nehéz lenne tagadni, hogy a koncertalbum felér egy válogatáslemezzel, ráadásul itt nem holmi remixeket, hanem autentikus változatokat hallhatunk, egyszóval mindent megkapunk, ami szemnek és fülnek ingere. A vérbeli rajongóknál nyilván nem is lehet kérdés, hogy beszerezzék-e az albumot, aki pedig csak belekóstolni szeretne a csapat zenéjébe, ennél jobb ízelítőt semmiképp nem kaphat.
 
Az együttes tagjai:
Tony Kakko – ének
Tommy Portimo – dob
Marko Paasikoski – basszusgitár
Henrik Klingenberg – billentyűk
Elias Viljanen – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Intro
2. Flag In The Ground
3. Last Amazing Grays
4. Juliet
5. Replica
6. Blank File
7. As If The World Wasn’t Ending
8. Paid In Full
9. Instrumental Exhibition
10. The Misery
11. In Black & White
12. Letter To Dana
13. Caleb
14. Don’t Say A Word
 
CD 2
1. Paid In Full
2. 8th Commandment
3. Replica
4. Tallulah
5. Caleb
6. White Pearl, Black Oceans
7. Draw Me
8. Fullmoon
 
Diszkográfia:
Ecliptica (1999)
Silence (2001)
Song Of Silence – Live In Tokyo (2002) – koncert
Winterheart’s Guild (2003)
Reckoning Night (2004)
For The Sake Of Revenge (2006) – koncert
Unia (2007)
The Days Of Grays (2009)
Live In Finland (2011) – koncert