FőképA Nevergreen hazánk egyik legrégebbi gótikus power-doom zenekara. A komor hangulatú és teljesen egyedi megszólalású együttes fő védjegye Matláry Miklós vastag billentyűszólamai mellett Bob Macura karcos, ám dallamos énekében, a mély metalos hangzásban és a súlyos, költői szövegekben rejlik.

A `90-es évek eleje óta létező (és az említett alapítókon kívül állandó tagcserékkel küszködő) csapat már a kezdetekben önálló hangzással és sajátos zenei világgal rendelkezett, amihez foghatót még nemzetközi szinten sem alkottak.

Első két lemezüket anno nagyon szerettem, főleg Az Éj Szeme volt nagy kedvencem és néhányszor élőben is láttam akkor a bandát, ám valamiért későbbi lemezeiket már nem hallottam, koncertjeikre pedig sosem tudtam eljutni.
A sorsnak köszönhetően azonban évekkel később most újra találkozhattam a Nevergreennel.

Kíváncsian vártam, hogy vajon mennyit változott zenéjük és hogy mai fejjel hogyan fogok viszonyulni hozzájuk.
Nos, meglepve tapasztaltam, hogy az új lemez körülbelül ugyanott folytatja, ahol én Az Éj Szeme után elvesztettem a fonalat: a Nevergreen talán nevéhez méltón semmit sem változott, ma is ugyanolyan dalokat írnak, ugyanúgy hatnak a hallgatóra és ugyanúgy szólnak, mint pályájuk kezdetén.

Ez utóbbihoz azért hozzátenném, hogy az Új Birodalom a modern kornak megfelelően azért jobban szól, mint a korai lemezek, s a korongon a női vokál sem volt ennyire előtérben, mint akkor. Ettől eltekintve azonban nincs számottevő változás és igazából ezzel nincs is baj.

A Nevergreen a jelek szerint nem hajlik a kompromisszumra és nem akar megváltozni, kitartóan ragaszkodik eredeti célkitűzéseihez.
A zene most is ugyanannyira könnyen megjegyezhető, a hangzás bivalyerős, az ünnepélyes atmoszféra is változatlan. A súlyos, vastag metalhangzás és az általában lassan, vagy középtempóban őrlő, sötét muzsikát Matláry Miklós gótikus-szimfonikus billentyűjátéka teszi igazán monumentálissá.

A szövegek terén sincs semmi differencia: annak ellenére, hogy magyarul énekelnek, legtöbbször még most sem értem tisztán a mondanivalót, ám valamiért ezzel sem volt bajom soha, mert a zenéhez nagyon jól passzol, összhatásban jól hangzik.

A korongról nem könnyű  kiemelni dalokat, mert szerencsére hallgatóbarát, jól megírt, könnyen megjegyezhető darabok. A legjobban talán a lemezt záró „Életünk és Vérünk” és „A Holtak Nemzete” kettőse tetszik, ezek igen erőteljes és himnikus jellegű dalok.

Természetesen most is van feldolgozás, amik közül az egyik Madonna „Frozen” című dala. Ez mondjuk nekem nem tetszik különösebben, más zenekarok jobban is megcsinálták már, de tény, hogy a zenekarnak sikerült teljesen a saját képére formálnia.
Aztán van még itt egy feldolgozás saját maguktól is, mégpedig „A szerelmed vágya vér” a debütalbumról és végül az Új Birodalom összes dala meghallgatható angol nyelven is.

A lemezhez ezen kívül egy DVD-t is csatoltak, amin egy interjú, képgaléria és klipgyűjtemény mellett egy Gothica-fesztiválos koncertfelvétel is helyet kapott, úgyhogy azt hiszem, ezzel a kiadvánnyal most igazán mindenkinek kedvére tettek.

A csapatot ráadásul élőben is megtekinthetik a stílus rajongói január 16-án a Wigwamban.

Az együttes tagjai:
Bob Macura – ének, basszusgitár, ritmusgitár
Matláry Miklós –  billentyűs hangszerek
Vejin Miroslav Mirche –  szólógitár
MC-Mike – dobok

Közreműködött:
Simon Valentina – vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Most és Mindörökké
2. A Végtelen Folyamon
3. Frozen
4. Fehér Orosz
5. Az Elveszett Világ
6. Új Birodalom
7. A Szerelmed Vágya Vér
8. Még Él a Vágy
9. Életünk és Vérünk
10. A Holtak Nemzete
11. Now And Forever
12. Eternal Avenues
13. White Russian
14. Sad Wings of the War
15. New Empire
16. Hunger for Blood
17. Lust Still Alive
18. For Empire and Kingdom
19. Nation of the Dead

Diszkográfia:
Game Over (1994)
Az Éj Szeme (1996)
Ámok (1999)
Új Sötét Kor (2000)
Mindörökké (2003)
Ab Ovo (2003)
Ősnemzés / New Religion (2004)
Erős mint a Halál / Strong As Death (2007)
Új Birodalom (2009)