Joshua Redman: Compass (CD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2009. 03. 31.
Hihetetlen egy lemez. Úgy modern, hogy közben nyilvánvalóan merít a régi bopból. Érződik rajta az előző korong (Back East) szellemisége, miközben nyilvánvaló, Redman ismét továbblépett a maga kísérletező módján.
Ezúttal a trió formációnak ad új dimenziót, most aztán mindenki hallhatja, milyen a zongora nélkül megszólaló akusztikus hármas.
Ami egyébként igen trükkös elnevezés, hiszen több alkalommal előfordul, hogy egy-egy számot öten játszanak (Redman + két dobos és két bőgős). Ettől aztán nemcsak a hangzás lesz egyedi, hanem az így előadott számok is különleges élménnyé válnak.
Redman így nyilatkozott erről: „Ez az album számomra utazást jelentett, a trió felállás lehetőségeinek további felderítését. Zeneileg a Back East album kiterjesztése és bővítése.” Az biztos, hogy kedvére kísérletezhetett.
A poszt-bopnak titulált zenére egyaránt jellemző az „elborul” improvizációk kuszasága, s a hagyományosabb dallamközpontúság is.
Bár a kuszaság inkább annak tudható be, hogy Redman megkétszerezte a dob-bőgő kíséretet, s ennek eredményeként bizony gyakran éreztem úgy, hogy a hangzás szétesik, illetve a hangszerek céltalanul kergetik egymást, időnként nem áll össze kerek egésszé (a dobok kétoldalt, a bőgők közöttük, középen pedig Redman fújja).
Természetesen ellenpélda is akar, hiszen az „Identity Thief” (Redman szerzemény) kellő térben, sztereóban hallgatva különleges élményt jelent, ahogy négyen kiegészítik Redmant - zseniálisan borzongató.
Időnként, amikor hagyományos trió felállásban játszanak, kapunk némi szünetet, amit olyan gyöngyszemekkel töltenek meg, mint a „Round Reuben” vagy a „Hutchhiker’s Guide”.
Redman még mindig csodálatosan fúj, kerüli a felesleges harsányságot, inkább visszafogottan játszik. A lemezt záró „Through the Valley” (Blade szerzemény) valami csodálatos, rövidsége ellenére tele van érzéssel, átéléssel.
Visszafelé haladva a következő meglepetést a Beethoven feldolgozás okozta (Moonlight), amelyben az eredeti dallamot csak kiindulási alapként használták, megőrizve az eredeti búskomor hangulatot (ami azért is fura, mert az album egészét a felszabadultság jellemzi).
Egyébként ez az egyetlen feldolgozás a lemezen, a többi számot Redman, vagy valamelyik kísérője jegyzi.
Az első csúcspont pedig a korábban már említett „Identity Thief”, ahol sikerült zeneileg maradéktalanul megvalósítani az ötfős trió elképzelést.
A lemez címe többféle értelmezési lehetőséget kínál. Egyrészt gondolhatunk a jazz jövőjére, vagy ami sokkal kézenfekvőbb, Redman fejlődésének irányára. Esetleg arra, miféle lehetőségek vannak a kortárs akusztikus jazzben.
Általában nem szeretek elidőzni a címnél, sokkal érdekesebb, mit mutat a zene magáról az előadóról.
Nos, ez esetben tisztán érződik, Redman jól érzi magát, szereti azt, amit most csinál, s ezt a hangulatot/állapotot sikerült lemezre rögzítenie. Béke és öröm, kiegészítve némi művészi nyughatatlansággal, no meg lazasággal (lásd „Faraway”).
Mondanom sem kell, ezúttal is remek útitársakat gyűjtött maga mellé, akik barátként és kísérőként évek óta vele (is) zenélnek. Egyénieskedés helyett a közös zenélés öröme jellemzi az albumot, az egymásra figyelés valódi örömzenét eredményez.
A Compass remek lemez, de pusztán a bop címke alapján tévedés azt hinni, hogy beválik háttérzeneként. Megköveteli és megérdemli a hallgató osztatlan figyelmét, mert annál összetettebb zene, mintsem bármuzsikaként baráti beszélgetések aláfestője legyen.
Előadó:
Joshua Redman – tenor- és szopránszaxofon
Közreműködők:
Larry Grenadier – bőgő
Reuben Rogers – bőgő
Gregory Hutchinson – dob
Brian Blade – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Uncharted
2. Faraway
3. Identity Thief
4. Just Like You
5. Hutchhiker`s Guide
6. Ghost
7. Insomnomaniac
8. Moonlight
9. Un Peu Fou
10. March
11. Round Reuben
12. Little Ditty
13. Through the Valley
Diszkográfia:
Joshua Redman (1993)
Wish (1993)
Moodswing (1994)
Joshua Redman Captured Live (1994)
Spirit of the Moment - Live at the Village Vanguard (1995)
Freedom in the Groove (1996)
Timeless Tales for Changing Times (1998)
Beyond (2000)
Passage of Time (2001)
Elastic (2002)
Momentum (2005)
Back East (2007)
Compass (2009)
Ezúttal a trió formációnak ad új dimenziót, most aztán mindenki hallhatja, milyen a zongora nélkül megszólaló akusztikus hármas.
Ami egyébként igen trükkös elnevezés, hiszen több alkalommal előfordul, hogy egy-egy számot öten játszanak (Redman + két dobos és két bőgős). Ettől aztán nemcsak a hangzás lesz egyedi, hanem az így előadott számok is különleges élménnyé válnak.
Redman így nyilatkozott erről: „Ez az album számomra utazást jelentett, a trió felállás lehetőségeinek további felderítését. Zeneileg a Back East album kiterjesztése és bővítése.” Az biztos, hogy kedvére kísérletezhetett.
A poszt-bopnak titulált zenére egyaránt jellemző az „elborul” improvizációk kuszasága, s a hagyományosabb dallamközpontúság is.
Bár a kuszaság inkább annak tudható be, hogy Redman megkétszerezte a dob-bőgő kíséretet, s ennek eredményeként bizony gyakran éreztem úgy, hogy a hangzás szétesik, illetve a hangszerek céltalanul kergetik egymást, időnként nem áll össze kerek egésszé (a dobok kétoldalt, a bőgők közöttük, középen pedig Redman fújja).
Természetesen ellenpélda is akar, hiszen az „Identity Thief” (Redman szerzemény) kellő térben, sztereóban hallgatva különleges élményt jelent, ahogy négyen kiegészítik Redmant - zseniálisan borzongató.
Időnként, amikor hagyományos trió felállásban játszanak, kapunk némi szünetet, amit olyan gyöngyszemekkel töltenek meg, mint a „Round Reuben” vagy a „Hutchhiker’s Guide”.
Redman még mindig csodálatosan fúj, kerüli a felesleges harsányságot, inkább visszafogottan játszik. A lemezt záró „Through the Valley” (Blade szerzemény) valami csodálatos, rövidsége ellenére tele van érzéssel, átéléssel.
Visszafelé haladva a következő meglepetést a Beethoven feldolgozás okozta (Moonlight), amelyben az eredeti dallamot csak kiindulási alapként használták, megőrizve az eredeti búskomor hangulatot (ami azért is fura, mert az album egészét a felszabadultság jellemzi).
Egyébként ez az egyetlen feldolgozás a lemezen, a többi számot Redman, vagy valamelyik kísérője jegyzi.
Az első csúcspont pedig a korábban már említett „Identity Thief”, ahol sikerült zeneileg maradéktalanul megvalósítani az ötfős trió elképzelést.
A lemez címe többféle értelmezési lehetőséget kínál. Egyrészt gondolhatunk a jazz jövőjére, vagy ami sokkal kézenfekvőbb, Redman fejlődésének irányára. Esetleg arra, miféle lehetőségek vannak a kortárs akusztikus jazzben.
Általában nem szeretek elidőzni a címnél, sokkal érdekesebb, mit mutat a zene magáról az előadóról.
Nos, ez esetben tisztán érződik, Redman jól érzi magát, szereti azt, amit most csinál, s ezt a hangulatot/állapotot sikerült lemezre rögzítenie. Béke és öröm, kiegészítve némi művészi nyughatatlansággal, no meg lazasággal (lásd „Faraway”).
Mondanom sem kell, ezúttal is remek útitársakat gyűjtött maga mellé, akik barátként és kísérőként évek óta vele (is) zenélnek. Egyénieskedés helyett a közös zenélés öröme jellemzi az albumot, az egymásra figyelés valódi örömzenét eredményez.
A Compass remek lemez, de pusztán a bop címke alapján tévedés azt hinni, hogy beválik háttérzeneként. Megköveteli és megérdemli a hallgató osztatlan figyelmét, mert annál összetettebb zene, mintsem bármuzsikaként baráti beszélgetések aláfestője legyen.
Előadó:
Joshua Redman – tenor- és szopránszaxofon
Közreműködők:
Larry Grenadier – bőgő
Reuben Rogers – bőgő
Gregory Hutchinson – dob
Brian Blade – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Uncharted
2. Faraway
3. Identity Thief
4. Just Like You
5. Hutchhiker`s Guide
6. Ghost
7. Insomnomaniac
8. Moonlight
9. Un Peu Fou
10. March
11. Round Reuben
12. Little Ditty
13. Through the Valley
Diszkográfia:
Joshua Redman (1993)
Wish (1993)
Moodswing (1994)
Joshua Redman Captured Live (1994)
Spirit of the Moment - Live at the Village Vanguard (1995)
Freedom in the Groove (1996)
Timeless Tales for Changing Times (1998)
Beyond (2000)
Passage of Time (2001)
Elastic (2002)
Momentum (2005)
Back East (2007)
Compass (2009)