Főkép

Joseph Haydn szimfóniái elegáns díszdobozok, melyekben kétségtelenül valami módfelett értékes rejlik. Ám a legnagyobb karmesterek közül is csupán keveseknek adatik meg, hogy rátaláljanak a kulcsra, mely feltárja a ládika mélyébe rejtett végtelen gazdagságot. Christopher Hogwood ezen kevesek közé tartozik. Az ő, és zenekara, az Academy of Ancient Music tolmácsolásában Haydn szimfóniái megnyílnak, s teljes szépségükben tárulkoznak az értő hallgató elé.

Hogwood bennfentes titkának nyitja a korhűségre törekvésben, és az ezzel szorosan összefonódó művészi hozzáértésben és alázatban keresendő. A végeredmény leginkább férfias, ha lehet egyáltalán férfi-női felfogáskettősségről beszélni klasszikus zene esetében. A hangok - elsősorban a vonósoknál - dinamikusak, többnyire már-már staccato-szerűen elkülönítettek, mégis folyamatosságot éreztetnek, a harmóniák valamiféle magasztos-misztikus szövet szálaiként fonódnak egymásba és bomlanak ki.

Haydn szimfóniáinak első tételeit jól eljátszani nem különösebben nagy feladat egy képzett zenekarnak és karmesternek. Első tételt talán még nem is hallottam rossz előadásban. A második és harmadik tételek azonban gyakran unalomba fulladnak, a közönség elbágyad, és legfeljebb egy-egy eredeti megoldásra riad fel. Nem így Hogwood régizene együttesének felvételének hallgatásakor.

A „Csoda” melléknevet viselő 96. szimfónia Andantéja valóban maga az isteni kinyilatkoztatás. Egyfajta epifániát élhetünk át a kavargó harmóniák finom egymásnak feszülésekor. Hasonlóan meghatározó élmény a 94., „Üstdobütés” szimfónia lassú variáció-tétele. A németesen szögletes, akár butácskának is aposztrofálható téma második variációjában a gyermekies hangsor viharos hangörvénnyé dagad, ami elsodor, magába szippant, ledönt, hogy minden átmenet nélkül rokokóra jellemzően finomkodó trióban csillapodjon le.

A Hogwood-féle felvételekben ténylegesen megmutatkozik Haydn zenei humora, nagysága, összetettsége és korszakossága. Az angol karmesterhez hasonló bölcseleti mélységekig talán senki sem jutott a szimfónia repertoár eme igencsak gyakran játszott és rögzített darabjainak interpretációjában. Igazi örömzenét hallhatunk, miközben teljes ragyogásában és rettenetességében megmutatkozik nekünk Menny és Pokol, méghozzá az ott ragadás veszélye nélkül.

Ha egyetlen felvételt kellene kiválasztanom a sok (nem egyszer egészen jól sikerült) 94. plusz 96. közül, gondolkodás nélkül erre a két Haydn-megszólaltatásra esne a választásom. Ha így döntünk, hamisítatlan ékkövekben gyönyörködhetünk, melyek minden újabb szemléléskor (hallgatáskor) a tündökletesség és ötletesség új dimenziói felé nyitják meg az utat.

Előadók:
The Academy of Ancient Music
Christopher Hogwood - karmester, fortepiano

A lemezen elhangzó számok listája:
Symphony No. 96 in D major „Miracle”
1. I Adagio - Allegro
2. II Andante
3. III Menuetto & Trio: Allegretto
4. IV Finale: Vivace

Symphony No. 94 in G major „Surprise”
5. I Adagio - Vivace assai
6. II Andante
7. III Menuet & Trio: Allegro molto
8. IV Finale: Allegro di molto