Főkép

Immár húsz éve, hogy az eredetileg brit Whitesnake kiadta pályafutásának legjobb lemezét, az Amerikában egyszerűen csak Whitesnake-nek, Európában pedig, a kiadás évét jelölendő, 1987-nek elkeresztelt albumot.

Mint annyi más korszakos kiadványt, ezt is ismét kiadták az évfordulóra – feljavított hangminőséggel, bónusz számokkal és videoklipekkel kiegészítve. Az igazi rajongónak azonban az eredeti úgymond szent maradt azóta is, ezért helyesebbnek tartom, ha én is a ténylegesen 1987-ben kiadott korongról írok.

Hogy miért tekinthető mérföldkőnek ez az album? Elsősorban talán azért, mert Coverdale és csapata ráérzett a korszellemre, mintegy kitapintotta a lappangó trendek ütőerét, és pontosan azt adta, amire a nagyközönség szomjazott.

Az egykori, külsőségekben visszafogottabb blues-rock banda egy csapásra kisminkelt, tupírozott hajú, a szextől és szerelemtől ittas, nőcsábász glam metal formációvá változott. Az út, melyre korábban olyan nagyságok léptek, mint a legendás Van Halen, a Twisted Sister vagy a Mötley Crüe, számukra is járhatónak bizonyult.

És nem kellett sokat várni rá, hogy még többen csatlakozzanak az irányzathoz. Ugyanebben az évben jelent meg ugyanis a Guns N’ Roses áttörést hozó Appetite For Destruction című sleaze rock albuma (a stílus a blues és a punk elemeivel, no meg egyfajta kábítószeres világszemlélettel bővíti ki a glam metalt), majd két esztendő sem kellett, hogy elinduljon a később funk metalra váltó Extreme karrierje.

Ami zeneileg alapjaiban megkülönbözteti a rock and bluest játszó Whitesnake-et a glam metalos reinkarnációtól, az a pörgősebb tempó és a feszesebb hangzás. A gitárkíséret mélyebb, míg a szólók magasabb regiszterekbe kerülnek, az egyszerű túlvezérlést tranzisztoros torzítás váltja fel, minden simább, ugyanakkor gyorsabb és lendületesebb. Orgona helyett pedig szőnyegszerű, vagy rekedtesen kemény szintetizátor szól, a dobok határozottabban, élesebben kopognak, dübörögnek.

Az akkori nagy sláger, ami végre Amerikában is ismertté és felkapottá tette a csapatot, az „Is This Love” című lassú nóta volt, mely tulajdonképp bármelyik Van Halen lemezre is felkerülhetett volna. Ugyan semmiféle korszakalkotó újítást nem találni benne, a rögtön erre következő „Straight For The Heart” sodró tempójú rock ’n’ rollja éppily izgalmas és jellemző az új megközelítésre.

A felvétel legkülönösebb darabja viszont az eredetileg a Saint & Sinners albumon szereplő „Here I Go Again”, melynél eltaláltabb számot előtte és azóta sem készített Coverdale csapata. Nyilván ő is így gondolhatta ezt, ha úgy döntött, át kell mentenie az új korszakba is.

A dal egyszerre mutatja, bizonyítja a zenei folytonosságot – hiszen egy pillanatra sem tűnik úgy, mintha kilógna a lemezen szereplő többi szám közül –, valamint a szakítást a régi szemlélettel, ugyanis a szöveg egyfajta nosztalgikus visszatekintés a hajdan volt beat-korszakra, míg a hangszerelés, a finoman tompított, torzított gitárok már a nyolcvanas évek végének sajátjai. Akárcsak az album témáinak (lásd: szex, szerelem, hedonista vágyakozás) többsége.

Az 1987-es Whitesnake titka valószínűleg éppen ebben rejlik, abban, miként tudták új hangzásba csomagolni a régi, bluesos elemeket. Mint a másik ön-feldolgozásban, a „Crying In The Rain”-ben is. Így lehetett egyszerre előremutató és visszatekintő az anyag, az összegzés és az újítás egyik mintapéldája. Egyszóval korszakos lemez.

Az együttes tagjai:
David Coverdale – ének
John Sykes – gitár, ének
Neil Murray – basszusgitár
Aynsley Dunbar – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Still Of The Night
2. Bad Boys
3. Give Me All Your Love
4. Looking For Love
5. Crying In The Rain
6. Is This Love
7. Straight For The Heart
8. Don’t Turn Away
9. Children Of The Night
10. Here I Go Again
11. You’re Gonna Break My Heart Again

Diszkográfia:

Snakebite (EP) (1978)

Trouble (1978)

Live At Hammersmith (1978) – koncert

Lovehunter (1979)

Ready And Willin’ (1980)

Live… In The Heart Of The City (1980) – koncert

Come An’ Get It (1981)

Saints & Sinners (1982)

Slide It In (1984)

1987 (1987)

Slip Of The Tongue (1989)

Restless Heart (1997)

Starkers In Tokyo (1999) – koncert

Live: In The Shadow Of The Blues (CD + DVD) (2006) – koncert

Good To Be Bad (2007)

Forevermore (2011)

Live At Donington (2011)

Made In Japan (2013) – koncert

Made In Britain / The World Record (2014) – koncert