FőképA norvég black metal mozgalom talán leginkább támadott és kritizált, ugyanakkor általam leginkább tisztelt alakulata a Dimmu Borgir, amely újabb monumentális és gonosz metal alapművel jelentkezett ebben az évben.
És mint minden lemezüknél, ezúttal is még magasabbra tették a mércét, amikor is pályafutásuk során először konceptalbumot készítettek.

Az Enthrone Darkness Triumphant lemezzel szélesebb körben is ismertséget szerző együttest akkoriban sokan vádolták azzal, hogy ezt az underground stílust a nagyközönség elé vitték.
Megtagadták őket, amiért a nyers black metalt romantikus-gótikus-szimfónikus hangzással ötvözték. Mellesleg hőseink azóta több (és egyre súlyosabb) lemezzel is bizonyították, hogy méltóak a műfaj zászlóvivői posztjára.

Tény, hogy az a bizonyos lemez rengeteg újítást rejtegetett, amik azóta állandósultak és a banda névjegyévé váltak, de szerintem pont ez teszi különlegessé a Dimmut.
Először is modernebb hangzással szólalnak meg, mint az megszokott lenne egy ilyen stílusú zenekartól, ezen túl pedig számos hangszerrel és elemmel színesítik zenéjüket, úgy mint állandó billentyűssel, olykor nagyzenekarral és több énekhanggal.

Érdemes sorra venni ezeket a zenészeket, hiszen már önmagukban is mindegyikük legendás figura ás persze zenésztehetség.

A banda arca és hangja a kezdetektől Shagrath, aki embertelen, félelmetes hangjával igen meggyőzően és kifejezően tolmácsolja a szentségtelen mondanivalót.
Mellette szintén őstag Silenoz, aki a szaggató gitárok mellett a szövegek elkövetésében is bűnös.
Az Old Man’s Childből kölcsönvett Galder is már egy jó ideje erősíti a Dimmu Borgirt, az ő feladata a villámgyors, vagy szépséges gitárszólók mellett Silenozt segíteni a gitárhangzás vastagításával.
Mustis a sötét atmoszféráért és a komolyzenei irányért felelős hangulatfestő.

A Spiritual Black Dimensions óta a zseniális I.C.S Vortex kezeli a basszusgitárt, valamint igazán különleges orgánumával is támogatja Shagrathot (amit sajnos nem használnak ki eléggé).
Hangja nagyon különleges és tiszta, a monumentális részeket kiválóan díszítő, extrém. Egyik kedvenc énekesem, nem mindennapi énekhangja és technikája miatt.

Végül, de nem utolsó sorban a nagy múltú és rengeteg zenekart kisegítő Hellhammer is része újabban a kompániának.
Ő talán a legprofibb és legtermékenyebb dobos, akit valaha zenélni hallottam, amire itt szükség is van, hiszen a leggyakrabban irtózatos tempót diktálnak a zenészek. Hellhammer azonban amellett, hogy képes hihetetlenül gyorsan ütni, technikás pörgetései is híresek, és ha kell, tud nagyon finoman játszani.

Ők együtt olyan kíméletlen, technikás, hangulatos és félelmetesen sötét hangulatú zenét képesek alkotni, amit leginkább egy forradalom vagy egy új világháború aláfestő zenéjeként tudnék elképzelni. Ördögi, sötét, agresszív és olykor mégis szép, vonzó és elbűvölő ez a zene.

Ami pedig megkülönbözteti kortársaitól őket, az egyértelműen komplex black metaljuk klasszikus és komolyzenei jellege, ami még monumentálisabbá és komolyabbá teszi őket, így ha nem is üde színfoltként, de fényes csillagként tündökölnek a legsötétebb zenék kozmoszában.

Az In Sorte Diaboli pedig egy újabb mesterremek ebben az életműben, és ahogy várható, ezúttal sem okoztak csalódást vele: a Dimmu Borgir teljes fegyverarzenálját bevető újabb támadás sem marad el elődei mögött. Ugyanannyira gonosz és szép, agresszív és csábító, brutális és magával ragadó.

A videoklippel is rendelkező „The Serpentine Offering” a tökéletes kezdés, a szokásos nagyzenekari nyitány után elszabadul a pokol, Shagrath kínzó verzéivel, a feszültséget végig fenntartó orkesztrális betétekkel, Hellhammer pusztító ütéseivel és Vortex a csillagokat is leéneklő tetézésével ez egy perfekt Dimmu Borgir dal.

Bár az alaptempó az egész lemezen a jól megszokott (persze azért rengeteg váltással), a dalok végigsöpörnek a hallgatón, ám mégis könnyen megkülönböztethetők, ugyanakkor kiemelni közülük igen nehéz, mivel a színvonal szinte végig alig enged pozitív, vagy negatív irányba.

Ha meg kellene neveznem a legjobbakat a legjobbak közül, akkor a „The Sacrilegious Scorn” lenne az egyik, amiben Vortex ismét megmutatja, mire képes, és Mustisnak is van egy gyönyörű zongorás betétje.
Ezen kívül a „The Sinister Awakening” is zseniális, amiben szintén van zongorás csoda, amit Shagrath megsemmisítő refrénje tesz végtelenül gonosszá és ördögivé.

Mindenképp említésre méltó a „The Fallen Arises” című tétel is, ami egy rövid instrumentális és hangmintákkal operáló átvezetés és akár egy horrorfilmbe is beleférne. Ezt hallgatva lelki szemeim előtt egy sötét erdőn átszáguldó lovaskocsi elevenedik meg.
Borzongató, ahogy a lemez többi része is. Aki ismeri a Dimmu Borgir munkásságát, az valószínű tudja, mire számíthat, és elég, ha annyit mondok, hogy ez a lemez sem okoz csalódást.

A lemez történetéről annyit tudok, hogy egy fiúról szól, aki papi segéd az inkvizíció idején, majd papi neveltetése és a vallással kapcsolatos negatív élményei és csalódásai hatására, valamint különös képességeinek köszönhetően egyre inkább a kereszténység ellen fordul, míg rá nem ébred, hogy ő maga az Antikrisztus.
Bizony nem egy szerelmes történet, de ez várható is Silenozéktól, elég csak rájuk nézni.

A vallással kapcsolatos ellenszenvüket egyébként nem rejtik véka alá: a norvég black metalra jellemző arcfestés, pentagramok és fordított keresztek használata itt is jellemző. A zenekar célja azonban bevallottan nem a sátánizmus eszméinek terjesztése, pusztán egy sötét atmoszféra megteremtése.
Ahelyett, hogy jobban belemerülnék ebbe a témába, elárulom, hogy én magam sem vagyok sátánista, amellett, hogy szeretem ezt a zenét az atmoszférája miatt, tehát egyik sem következik a másikból feltétlenül.

A Dimmu Borgir új lemezét élőben is bemutatja 2007. október 17-én a PECSÁ-ban.

Az együttes tagjai:
Shagrath – ének
Silenoz – gitár
I.C.S. Vortex – ének, basszusgitár
Galder – szólógitár
Mustis – szintetizátor, zongora
Hellhammer – session dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Serpentine Offering
2. The Chosen Legacy
3. The Conspiracy Unfolds
4. The Sacrilegious Scorn
5. The Fallen Arises
6. The Sinister Awakening
7. The Fundamental Alienation
8. The Invaluable Darkness
9. The Foreshadowing Furnace

Diszkográfia:
For All Tid (1994)
Stormblast (1996)
Enthrone Darkness Triumphant (1997)
Spiritual Black Dimensions (1999)
Puritanical Euphoric Misanthropia (2001)
Death Cult Armageddon (2003)
Stormblast reissue (2005)
In Sorte Diaboli (2007)
Abrahadabra (2010)

EP-k:
Inn I Evighetens Morke (1994)
Devil`s Path (1996)
Godless Savage Garden (1998)
Alive in Torment (2001)
Vredesbyrd (2004)

Kapcsolódó írás:Koncert: Dimmu Borgir / Amon Amarth / Engel - 2007. október 17., Petőfi Csarnok