Főkép

A Hatalmas Fenevad háromévnyi hallgatás után ismét előcammogott a tengerből, hogy újabb monstre (vagyis mega) albummal kápráztassa el a nagyérdeműt. Amint már megszokhattuk Christofer Johnsson csapatától, a Therion ismételten egy ősi téma misztériumait, ezúttal az alkímia sötét titkait járja körül.

Ugyanakkor a Lemuria / Sirius B kettős album után sokan, így én sem tudtam elképzelni, milyen irányban, milyen módon lehetséges tovább indulni a szimfonikus operametál útjain. Ám a banda a szinte összes variációt számba vevő jósokat is meglepte. Ahelyett, hogy még elvontabbá, még grandiózusabbá fejlesztették volna zenéjüket és hangzásukat, letisztultabb, a death és black metal gyökerekhez közelebb elhelyezkedő dallamötletekből és megoldásokból rakták össze az új anyagot.

Az eredmény egy igencsak egységes lemez. Egységes annak ellenére, hogy a szerzeményeket a teljes zenekar, mindenekelőtt az új dobos, Patter Karlsson jegyzi. A megújulás következménye egyfajta könnyebben befogadható, gitárcentrikusabb muzsika, amihez a Theriontól szokatlanul fülbemászó dallamokat sikerült kiötleni. Korábban, az operai, az absztrakt matematikai kompozíció felé elmozduló dallamszerkezetek némileg szögletessé, imitt-amott pedig kifejezetten nehezen emészthetővé tették a melódiákat, ám az új dupla albumon ilyesminek semmi nyoma. Az ének, különösen a női szólamok, csodás ívűek, organikus módon nőnek ki az alaptémákból. Amikor pedig a férfiénekkel felelgetnek, szinte egymástól veszik át a dallamot, tökéletes modern antifóniában bontják ki témáikat.

Az egységességnek ugyanakkor bizonyos „hátrányai” is vannak. A folyamatosan magas színvonal miatt nehéz találni igazán kiemelkedő nótát a tizenöt darab között. Nincs észbontó gitárszóló, vagy színpadias, filmzeneszerű, Wagner operáira vagy Mahler monumentális szimfóniáira emlékeztető tombolás kórussal és nagyzenekarral. Ehelyett felerészt progresszívebb, középtempójú nótákat kapunk, vagy olyan tempósabb, klasszikusan metálosabb darabokra indulhatunk be, mint amilyen a címadó „Gothic Kabbalah”, a „Falling Stone”, no meg az egyik legzúzósabb szám, a „Tuna 1613”.

Ám azért a Therion védjegyének tekinthető kamaradarab sem maradhat el. A lemezt záró „Adulruna Redivivia” közel negyedórás opus, melyben a metálos mag ismét nagyzenekari hangzással verseng. Nehezen találhatnánk izgalmasabb ellenpontot a magasztos kürtök és a dörgő gitár szembeállításánál.

Christofer Johnsson kissé a háttérbe vonult tehát, és teret engedett társai alkotótehetségének, aminek eredményeképp egy egészen nagyszerű lemez született. Kétlem, hogy évekkel ezelőtt megsejthette volna bárki is, hogy valaha majd ide vezet a svéd kreatív géniusz kísérletezgetése, a végcél olyannyira a homályba veszett, és jó egy évtizede még elsősorban a bizonytalan tapogatózás jellemezte az újabb anyagokat. Mostanra azonban bizton állíthatom, hogy a Fenevad - legalábbis az én mércémmel mérve - végleg hazatalált.

Az együttes tagjai:
Christofer Johnsson - gitár
Kristian Niemann - gitár
Johan Niemann - basszusgitár
Petter Karlsson - dob
Mats Levén - ének, kórus, gitár

Közreműködik:
Snowy Shaw - ének, kórus
Katarina Lilja - ének, kórus
Hannah Holgerson - szoprán, ének, kórus

A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. Der Mitternachtslöwe
2. The Gothic Kabbalah
3. The Perennial Sophia
4. Wisdom And The Cage
5. Son Of The Stvaes Of Time
6. Tuna 1613
7. Trul
8. Close Up The Streams

CD2
1. Wand Of Abaris
2. Three Treasures
3. Path To Arcady
4. TOF - The Trinity
5. Chain Of Minerva
6. The Falling Stone
7. Adulruna Redivivia

Diszkográfia:
Time Shall Tell (1990 - EP)
Of Darkness... (1991)
Beyond Sanctorum (1991)
Ho Drakon Ho Megas (1993)
Beauty In Black (1995 - EP)
Lepaca Kliffoth (1995)
Siren Of The Woods (1996 - EP)
Theli (1996)
A’arab Zaraq - Lucid Dreaming (1997)
Eye Of Shiva (1998 - EP)
Vovin (1998)
Crowning Of Atlantis (1999)
Deggial (2000)
Secret Of The Runes (2001)
Live In Midgard (2002 - élő)
Lemuria (2004)
Sirius B (2004)
Celebrators Of Becoming (2006 - 4DVD + 2CD)
Gothic Kabbalah (2007 – 2CD)