FőképJóllehet Johann Sebastian Bach elsősorban orgonaműveiről és kantátáiról híres, a pusztán szórakoztatásra komponált versenyművei is éppoly leleménydús és mesterien kidolgozott darabok, mint a nagyobb szabású egyházi alkotások, és ezeket is a legkiválóbb előadóművészek rögzítették lemezre. Különösen nagy divatja lett e concertóknak a régi zenei reneszánsz idején, melyet egyfelől Alfred Deller, másfelől Nicolaus Harnoncourt munkássága indított el. A hangszeres Bach-interpretációk közül azonban messze kiemelkedik a leginkább a Mozart-életmű új felfogású felvételeinek elkészítőjeként ismert Christopher Hogwood és az Academy of Ancient Music.

A lemezt záró d-moll kettősverseny hegedűre közkedvelt zenemű, amit szinte minden valamirevaló hegedűs eljátszott már. E darab tökéletesen bizonyítja, hogy a fúga nem csak műfajta, hanem szerkesztési elv is, hiszen az első tétel tökéletes fúga-formában íródott, míg a lassú második tételben kvintkánonon alapuló ellenpontot, a gyors harmadik tételben pedig – melyben mintegy egymás szavába vág a két hegedű – tökéletes kánont alkalmazott a zeneszerző. A darab szépségéről nehéz írni, mivel szavakkal nem lehet megfogalmazni azt az életigenlő, mégis éteri, nem evilági tisztaságot, amit ebből a kettősversenyből kihallhatunk.

Éppily izgalmas az elkallódott oboa-hegedű verseny, amit Christopher Hogwood rekonstruált a csembaló kettősverseny alapján, minek következtében e lemezzel rendkívül ritka felvételhez juthatunk hozzá. Számomra némileg érthetetlen, miért ragaszkodott Hogwood a c-moll hangnemhez, amikor maga Bach a csembalóra való átírás során rendre egy egész hanggal transzponálta a vonós versenyműveket, és ezt a gyakorlatot figyelembe véve d-mollban kellene megszólaltatni ezt a concertót, de mindez semmit nem vesz el a csodálatosan meghangszerelt és eredetileg is káprázatos invencióval megkomponált darab élvezhetőségéből.

A korong különlegessége mégis az eredetileg hegedű-oboa, valamint hegedű kettősversenyből átírt két kétcsembalós concerto, melyeknek unikalitását a néhány hangszerre redukált zenei pőreség adja. A szólamok ekképp teljesen áttetszően ellenpontozzák egymást, és minden hang a helyére kerül, szemben a zongorával és nagyobb kamarazenekarral megvalósított előadásokkal, ahol a vaskosabb hangzás sokszor elrejti a zeneszerzői szándékot, vagyis a végtelen egyszerűségében is összetett fúga-jellegű szerkesztés hangsúlyozását. A lassú tételek tempója is különbözik a vonós-fúvós változatokénál, hogy érvényesülhessenek a gyorsabb lecsengésű csembalók sajátosan pergő futamai.

Bach-kedvelőknek nem szabad nem ismerni ezt a sajnos nehezen beszerezhető felvételt, mely nem kizárólag a nagy komponista kiválóságát példázza, hanem a régi zenét szakértő módon ismerő karmester-előadó, Christopher Hogwood egyik legsikerültebb felvétele is.

Előadók:
Catherine Mackintosh – hegedű
Stephen Hammer – oboa
Christophe Rousset – csembaló
Christopher Hogwood – csembaló
Jaap Schröder – hegedű
Christopher Hirons – hegedű

The Academy of Ancient Music

Christopher Hogwood

Az albumon elhangzó művek listája
1-3. C-moll concerto hegedűre és oboára, BWV 1060
4-6. C-moll concerto két csembalóra, BWV 1060
7-9. C-moll concerto két csembalóra, BWV 1062
10-12. D-moll concerto két hegedűre, BWV 1043