Főkép

A Móra Kiadónak van egy Trend nevű alkiadója, amely a felnőtteknek szánt kiadványaikat gondozza. A Trend pedig indított egy Ikon nevű sorozatot, melynek ez a kötet az első darabja, és szívből remélem, hogy még nagyon sok, hasonlóan gyönyörű és elgondolkodtató könyv követi majd.

 

A Yan és a hal felnőtteknek szánt képeskönyv. Meglehet, az első efféle magyar kiadvány. Egy kínai legendán alapul, miszerint ha egy hal elég kitartóan és sokáig úszik, sárkánnyá válhat – ám ez csupán egy a könyv megannyi rétege közül. Melyben a fő szál azért a két címszereplőé: egyéves korában Yan a nagybátyjától kapja ajándékba a halat, és már akkor elkezd kialakulni kettejük különös kapcsolata. Mely több és más, mint általában ember és annak úgymond kisállata között lenni szokott. Ahogy a lány növekszik, apjától megtanulja a hagyományos kínai porcelánfestést – és ehhez ihletet a halból merít. Idővel a halat ábrázoló képei hatalmas sikert aratnak, és ahogy az gyakran megesik az életben, a siker irigyeket szül, és végül ennek folyományaként a két főszereplő elveszíti egymást. S a hallal együtt Yan elveszti az ihletet is… Ezzel bárki, aki valaha is megpróbálkozott bármely művészettel, együtt tud rezegni, de általában véve ezek is hívószavak lehetnek az olvasónak, mert ezekről is sokat mond a könyv: veszteség, gyász, barátság, sőt család.

 

A könyv végül elmesél egy egész életutat, közben kérdéseket, érzéseket, emlékeket kavar fel az olvasóban, melyek megválaszolásához, megéléséhez, magunkban való elrendezéséhez valóban egy egész életre van szükség (s emiatt számít felnőttkönyvnek, noha olyan szép és mesés, hogy akár gyerekek is olvashatják). Önmagában Petánszki Rebeka írása egyszerre egyszerű és költői, s ugyanez mondható el az illusztrációkról is. Szinvai Dániel néha szinte stilizáltnak ható, mégis megannyi felfedezésre váró részletet (és csöndet) tartalmazó képei ebben az átlagnál nagyobb, képeskönyves méretben különösen hatásosak (vagy talán a hatékony szó helyesebb lenne). Akárcsak a szövegre, amit nem pusztán ábrázol, hanem kiegészít és átértelmez, ezekre is érdemes rászánni az időt. De máshogy nem is lehet ezt a könyvet olvasni, szinte megteremti magának a teret, az időt, az olvasó önkéntelenül is elmerül benne. Kiállításokon él meg hasonlót az ember, és persze ha csöndes magányban tud rákoncentrálni arra, amivel épp foglalkozik. És bár egy könyv olvasója alapvetően befogadó fél, a Yan és a hal megdolgoztatja az elmét, a lelket is.

 

A képekről még annyit, hogy Dániel ugyan merített a kínai művészetekből, mégsem kimondottan olyan stílusban alkotott. Nagyon erősek, részint mégis visszafogottak a színek – az én szememnek elsőre főleg furcsa volt a sok türkiz illetve a meggypiros és a pink között félúton lévő árnyalat, melyek a borítót is uralják, de végül úgy találtam, hogy ahogy Rebeka minden egyes, alaposan megválogatott szava, úgy még a színek is beszélnek, hatnak. Ezek miatt is lesz egyszerre furcsa és idegen, mégis ismerős, valóban édes és keserű élmény ez a könyv.