Főkép

Amikor első ízben olvastam a sajtóhírt, miszerint egy jazztrió összeáll egy huszonöt fős kórussal, arra gondoltam, hogy ez elsőre érdekesen hangzik, ebből még bármi kisülhet, jó is, rossz is. Aztán belehallgattam a kedvcsinálóként kapott videóba, és úgy éreztem, ez az együttműködés van annyira izgalmas, hogy alaposabban megismerkedjem a lemezzel. Egyszerre volt jelen benne a jazz felszabadult improvizációja és a hagyományos népdal letisztultsága, szépsége.

 

Igen, teljesen nyilvánvalóan két eltérő világ találkozik ebben a zenében, és a fő kérdés az, mennyire lesznek egyenrangúak, vagy ha nem, akkor melyik kerekedik a másik felé. Kiegészítő kérdésként pedig azt tettem fel magamnak, hogy vajon mennyire sikerült megtalálniuk azokat a számokat, amelyek kellő teret biztosítanak mindkét fél számára a tehetségük bemutatására.

 

A koncertvideók előételként szolgáltak, de a fő fogásként feltálalt Moonlight Whisper című album okozta az igazi élvezetet. A címadó számban az alkalmi társulás bemutatta mire számíthatunk: nagy ívű kórus váltakozik jazzes improvizációkkal. Amikor az egyik fél kerül előtérbe, akkor a másik diszkréten háttérbe vonul, és fordítva. A legerősebb pillanatokat meg akkor éltem át, amikor egyenrangú félként közösen muzsikáltak.

 

A második tétel (Eh Eh) videója láttán azonnal a szerb Alice in WonderBand jutott az eszembe (majd a súlyos balesetet szenvedő Ana Vrbaški), mivel ott hallottam/láttam ilyen mérvű testzenét – vagyis a testhangok zenei eszközként való alkalmazását – szervesen beépítve a kompozícióba. Itt többszöri meghallgatás után egyetlen dolgot sajnálok, mégpedig a túlságosan előrekevert zongorát, ami sajnálatos módon időnként a kelleténél hangosabb – például 2:30 körül. Értem én, hogy ez a koncepció alapja, miszerint a zongora disszonáns módon ellenpontozza a kórust, és vezető szerepet játszik. Csak érzésem szerint ezekben a pillanatokban nem érvényesült kellő módon a kórus testzenéje. A harmadik percnél például sikerült megtalálni az egyensúlyt. Maga a szám egyébként tényleg mesés, a dal második felében gyakorlatilag egy brazil fiesztán találjuk magunkat.

 

Teljesen más irányból, a cappella kezdéssel indul a „De Szeretnék...” című szám, majd belép a trió és a kórus, de végig megtartják a népdal szomorkás hangulatát. Nem vitás, ez az egyik csúcspont a lemezen, szép énekkel, zongorával, kórussal. Plusz pontot jelent a szememben, hogy az ének marad végig a meghatározó, minden más csak kíséret, kiegészítés, a zongora is visszafogottan játszik a versszakok között.

 

Nem fogom az összes számot elemezni, inkább megpróbálkozom egy összegzéssel. Amit előzetesen vártam a lemeztől, azt maradéktalanul megkaptam: egy érdekes fúziót, a jazz és a különböző országokból származó dalokat éneklő kórus ihletett együttműködését (például „Turnover Pass”). Tetszik a jazz alkalmazkodó képessége, ahogy igazodik a különféle ritmusokhoz, dallamokhoz – gondolok itt mondjuk a bolgár eredetű „U Nedini” című számra. Külön dicséretet érdemel az egyensúly létrejötte, a Moonlight Whisper albumon egyenrangú felek közösen muzsikálnak, teret engedve a másiknak, bár érzésem szerint ezúttal a trió kapott nagyobb inspirációt.

 

Ami különösen tetszik ebben az együttműködésben, hogy nem próbálják egyetlen zenei irányba terelni a különböző eredetű dalokat. Megmaradnak azok a sajátosságok, amelyek miatt az adott szerzemény érdekes, miközben a jazztrió jelenléte új színekkel gazdagítja a megszólalást. Így nem egyszerűen népzenei témák jazzes feldolgozásait halljuk, hanem egy olyan közös produkciót, amelyhez mindkét fél hozzáteszi a maga világát.

 

A WOMEX miatt sajnos nem tudtam elmenni a lemezbemutató koncertre, de remélem, lesz még rá módom, hogy élőben is megtekintsem a közös produkciót. Mert a kezdeti kérdőjelekből végül egy határozott felkiáltójel lett: ez az együttműködés nagyon is működik.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Moonlight Whisper, Eh, eh, De Szeretnék...

2026-ban megjelent album (Dog’s Music Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/cheekykorus, https://www.facebook.com/tojasmusic

 

 

Az együttes tagjai:

Horváth „Tojás” Gábor – zongora, producer

Horváth Balázs – nagybőgő

Gálfi Attila – dobok

Cheeky Kórus – 25 fős énekar

Kórusvezetők: Kardos Rita, Zalavári Anna

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Moonlight Whisper
  2. Eh Eh
  3. De Szeretnék...
  4. Turnover Pass
  5. Sister Gina
  6. Little Sea
  7. Alexandris
  8. U Nedini
  9. Ipharadisi
  10. Kaval Sviri