Főkép

A 2026-os WOMEX nemcsak azért marad emlékezetes számomra, mert Las Palmasról kiderült, hogy egy olyan város, ahol szívesen élnék, hanem mert többek között egy rövid beszélgetés erejéig találkoztam az észak-olasz Luca Bassanesével, aki nagyon sok mindent elmesélt az októberben megjelent új lemezének hátteréről.

 

Halottak napján írom ezt a cikket, és az jutott eszembe, hogy nagy valószínűséggel mindenkinek volt már olyan élménye, amikor álmában találkozott egy elhunyt szerettével, vagy belépve egy épületbe, úgy érezte, más is van ott rajta kívül. Persze az is lehet, hogy sosem tapasztalt még ilyet, hiszen nem vagyunk egyformák, és talán nem mindenki szeretne ilyesmit átélni.

 

A TÈRA című album valahol éppen erről szól: a gyökerekről, az otthonról, azokról az emberekről és történetekről, amelyek akkor is velünk maradnak, amikor már csak az emlékeinkben élnek tovább. Luca Bassanese a helyi, velencei dialektusban énekli el a tizenhat dalt, amelyek zeneileg a népzene és a popzene határvidékén mozognak. A hangszerelések átgondoltak, sokszínűek, helyenként pedig egészen filmszerű zenei képeket teremtenek. Nem akarja mindenáron egyetlen irányba terelni a hallgatót, inkább hagyja, hogy a különféle hangulatok és történetek szabadon csapongjanak, vagy épp ellenkezőleg, egymásba kapcsolódjanak.

 

Nehéz lenne egyetlen dalt kiemelni, de azért van néhány személyes kedvencem. A „Veneto Africano” elsősorban a hangszerelésével fogott meg, míg a „La Fugàssa” a gyerekkórusnak és az egész számot átható vidámságnak köszönhetően került közel hozzám. A „Sant’Isepo” esetében pedig Giuseppina „Beppa” Casarin éneke az, ami miatt újra és újra szívesen meghallgatom. Három különböző ok, három eltérő hangulat, mégis mindegyik jól mutatja, mennyire változatos ez az album.

 

A tizenhat dal valóban képes arra, hogy felidézze a gyerekkort, a szülőföldet, az egykor velünk élő embereket és azokat az emlékeket, amelyekről talán azt hittük, már régen elfelejtettük őket. Nem kell feltétlenül ismernünk Luca Bassanese világát vagy a velencei dialektust ahhoz, hogy megértsük, miről mesél. A TÈRA számomra egy szerethető, sokszínű album, amely arra emlékeztet, hogy bárhová is sodorjon bennünket az élet, valamit mindig magunkkal viszünk abból a helyből, ahonnan elindultunk.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Veneto Africano, La Fugàssa, Sant’Isepo

2026-ban megjelent album (Aida Music)

Weboldal: https://lucabassanese-officialsite.it/

 

 

Az együttes tagjai:

Luca Bassanese – ének, harmonika, zongora, klarinét

Stefano Florio – gitárok, mandolin, basszusgitár, zongora, ütőhangszerek, vonós hangszerelés és programozás, vokál

Elodie Lebigre – vokál, tamburin

Domenico De Nichilo – trombita, szárnykürt (flugelhorn)

Alassane Ndiaye – dobok

 

Közreműködők:

Giuseppina „Beppa” Casarin – ének

Clement Barba művésznevén Pepe Deluxe – fúvós hangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Tèra
  2. El dì de festa
  3. La Fugàssa
  4. Vegnì a cantàr putèi
  5. Caìgo
  6. Schèi fa schèi (Clement Barba művésznevén Pepe Deluxe)
  7. Le paròe
  8. Descànta baùchi 
    9. Interludio (primo)
  9. Ladri de banca
  10. Aria de festa
  11. Poènta e bacalà 
    13. Sant’Isepo (Giuseppina „Beppa” Casarin)
  12. Interludio (secondo) 
    15. Veneto Africano
  13. Mi e ti (el canto del cuore)