Főkép

A kötet tizenhárom története mágikus zalai falvakban és az inkább materiális budapesti helyszíneken játszódik. Személyes visszaemlékezéseken és külső szempontú elbeszéléseken keresztül tárul elénk egy egészen furcsa, gyakran ijesztő világ, ami az általunk megtapasztalt valóság mögött húzódik, térben és időben gyakran az „itt és most”-hoz kötődve.

 

Egy megromló házasság végnapjaiba érkezünk a „Puha testek” oldalain. Viola érezhetően unatkozik jómódú férje mellett, már nem elég kihívás neki a kifelé mutatott látszat létrehozásának feladata. Mindketten elhanyagolják a másikat, és unatkoznak. A nő szemszögéből figyeljük, ahogy a férje egy új szerzemény felé fordítja minden szeretetét, nem is sejtve, hogy ezzel milyen pusztító, szadista féltékenységet szabadít el az otthonában.

 

A következő elbeszélés (Áttűnések) főszereplője Mátyás, tudós ember, aki egy hajnalon vérfagyasztó hangokat hall. Nem tudja elfogadni, hogy rémálma volt, annak ellenére sem, hogy rajta kívül senki nem tapasztalt hasonlót. Nyomozásba kezd. Ahogy sorra szegi meg az életét biztonságossá tevő apró szabályokat, úgy kerül egyre közelebb a tragikus megfejtéshez.

 

Egy egészen groteszk katolikus vallási irányzat felbukkanásáról olvashatunk az „Amikor a húsvét véget ér”-ben. Beköszönt az állandó húsvét és a bőség korszaka, amelyet – sajnos, ismerős módon – hamar törvényben is rögzítenek. Mintha csak a főszereplő fiatal lányok látnák, hogy mennyire természetellenes az a vallás, amelyben a keresztre egy kifeszített nyúl kerül. A menekülésüket tervezik, mert már kapják a „és ti mikor..?” sejtelmes kérdéseket.

 

Végtelenül unatkozó fiatalember várja a buszt egy kertvárosi, szinte elfeledett megállóban. Szinte végeláthatatlan unalom az élete, ezért érdeklődéssel figyeli a toporgó, láthatóan ideges férfi szenvedését. Megmentő ötlet és autó érkezik, és megnyugszunk, hogy valószínűleg mégis időben odaérhet a céljához. A „Felfedező”-ben láthatjuk, ahogyan egy példás kispolgár élete gyökeresen megváltozik, és csak reménykedhetünk, hogy az előnyére.

 

Lényegesen sötétebb témát dolgoz fel a „Bróda szálló”, ahová meggyötörve érkezik Nóra a Balaton mellé dolgozni. Nyugalmas környezetben kell szembenéznie magával, amiben a szálló tulajdonos-családja is segíteni próbálja. Annak ellenére, hogy szobája magányát rémségekkel osztja meg, nem érez sürgetést a továbblépésre, amihez mégis egyre közelebb kerül.

 

Az „Embertest” egy bizarr örökség története. Péter, a kisember, lépésről lépésre távolodik el a normalitástól, ahogy az élete végül megszállottságba fordul. Egyre ritkább tiszta pillanataiban még szabadulni akar, de tudja, hogy ehhez ki kell nyomoznia a rászabaduló áldás/átok eredetét. A válaszok mellett azonban lehet, hogy másra is rátalál.

 

Valami bujkál a főszereplőben, amikor felkeresi a zalai falu orvosát. Borbács doktor tudni véli
minden baj eredetét és bölcs jedi mesterként az írás címszereplőjét, a sötétséget nevezi meg a bajok okaként. Idővel látjuk, ahogy a zalai falu több lakója is ugyanabban a kórságban szenved, ami egyszerre rejtélyes és konkrét, ráadásul a doktor szerint a megoldás is egyszerű. Bízzunk az érintettek gyógyulásában!

 

Érdekesen mutatja be a gondoskodás ösztönét és a fennmaradás evolúciós kényszerét az „Az állatvilág első törvénye”. Az olvasásban eddigre már ott tartunk, hogy nem várunk cuki cicákat és hűséges kutyákat az emberek társául, és azt is tudjuk, hogy ebben a világban az unalmas életek könnyen nagy fordulatot vehetnek. Minden a „végső cselekedet” felé mutat, amelynek nem a ténye, hanem a módja lesz meglepő.

 

Egy szerzetesi magányra készülő nő elvonulásával kezdődik a „Szelíd viharok”. Lassan elénk tárul egy apokaliptikus világ sok emberi veszteséggel és gyásszal. A nő ígéretes tanítvány, egyre többet ért az eleinte titokzatosnak tűnő tanokból, és ezzel talán a saját világának magyarázata is rátalál.

 

Bukott stand-up sztár egy kocsmában készül a fellépésére folyékony bátorsággal. Ő is megszállott, a lefagyásának okát kutatja, miközben nagyobb színpadokra vágyik. A „Nevetés íze” a szórakoztatóipar kizsigerelő természetéről szól a maga megszokott hátborzongató módján.

 

Egy rákban elhunyt anyuka, aki a közeli erdőbe jár gombászni. Egy apuka, aki ugyanabban az erdőben próbálja mániákusan feldolgozni a gyászát. Egy leány, aki Budapesten már továbblépett. Hármuk tettei végzetes eseményekhez vezetnek a zalai vadonban. A leány talán még megmenekülhet magzatával a „Galócában”.

 

Budapest egy élettel teli létező hely. A végtelen egy párhuzamos város a mi világunkon túl. Az utolsó előtti történetben (Végtelen) a főszereplőnek meg kell fizetnie a tartozását az Ördögnek, hát meg is teszi. Semmi sincs ingyen és talán az örök élet is megfizethetőnek bizonyul.

 

A tizenharmadik novella (Tündöklése és bukása) hátterét két író változó intenzitású barátsága adja. Talán az egyikük tehetségesebb, mint a másik. Talán a másikuk életrevalóbb, mint az egyik. A megfogalmazott ars poetica éppen annyira szép, mint amennyire szörnyűségesen elhivatott.

 

A könyv történeteiben felsejlő párhuzamos valóság természetesen és ijesztően illeszkedik a mai magyar hétköznapokhoz. Az elbeszélések sorrendje jól eltalált: a változatos történetek nem engedik, hogy elfáradjunk vagy belefásuljunk az olvasásba. Ebben a remek illusztrációk is segítenek – ezért ízlés szerint naponta vagy akár lendületből is fogyaszthatóak az írások. Igazi horror-meglepetés-naptárként is használhatjuk a gyűjteményt.