Főkép

Lassan túljutok a 2026-os WOMEX okozta élménydömpingen, és nekiláthatok, hogy alaposabban meghallgassam azokat a lemezeket, amelyeket ott kaptam. Első a sorban a dél-olasz Officina Zoè együttes idei korongja, amelyen cseppet sem meglepő módon szülőföldjük hagyományos zenéi szerepelnek.

 

Bár még sosem jártam erre, imádom ezt a környéket, és a képzeletbeli bakancslistámon előkelő helyet foglal el az olasz csizma sarka, mint kötelező úti cél. Amíg erre sor kerül, beérem az onnan érkező albumokkal, melyeknek meglepő módon csak egy része tartalmaz tarantellát és pizzica pizzica muzsikát. Szerencsémre a Mari e Marenne című lemez nem ilyen, bár tény, az eredeti népzenék csak kiindulási pontként szolgálnak az együttes számára, ezeket saját elképzeléseik szerint fejlesztik tovább.

 

Az innováció egyik eleme a pszichedelia. Ez a fajta révülés van jelen a „M’invento” című számban, ismétlődések, elszálló gitár, Cinzia Marzo skandáló éneke együtt valóban képesek olyan tudatállapotot előidézni, amitől a hallgató tényleg egy másik világban találja magát. Mielőtt végleg elvesznénk a semmiben, szépen lelassulunk, és a női hang visszavezet bennünket a valóságba. Ami cseppet sem unalmas, hiszen rögtön ezután következik a „Taranta”, ez a dél-olasz témára épülő szerzemény, gitárral, csörgődobbal, szárnyaló énekkel – mintha Salento utcáin élveznénk az éjszakai életet. Ének, tánc – mi kell még a boldogsághoz.

 

Szerintem semmi más, csak tegyük a hagyományokat élővé, kortárssá, olyan valamivé, ami képes megszólítani az embereket. Ezzel emlékeztetve bennünket arra, honnan jöttünk, és arra is, hol tartunk jelenleg. Nem bezárkózni a külvilág elől, hanem beépíteni saját kultúránkba, ami értékes, és ami illik hozzánk.

 

De persze nem kultúrprogramot hirdetek a rovatban, csak rácsodálkozom az Officina Zoè lemezére. Úgy tud letisztult lenni, hogy közben nagyon gazdag hangszerelésben sorjáznak egymás után a dalok, amelyek alapját a jellegzetes keretdob, a tamburello hangja és ritmusa adja. Ráadásul bátran felvállalják a különféle idegen hatásokat, mint például az afrikai és közel-keleti zenékből érkező motívumokat. A zene természetesen ettől még salentói marad. Talán éppen ez az egyik legnagyobb erényük: nem érzem rajtuk a kényszert, hogy mindenáron megújítsák a hagyományokat, egyszerűen csak úgy játszanak, ahogyan azt a saját zenei világuk diktálja.

 

Imádtam az olyan újragondolt pizzicákat, mint a „Furiusa”. Ebben ott van a hagyományos dallam, de tele van egyedi ötletekkel, kiegészítésekkel, amelyek egészen másfelé viszik el a számot, csak közben megtartják az eredetit is. Hamarjában nem emlékszem ilyen megoldásokra – izgalmas, újszerű, és többszöri meghallgatást kíván. Nem ez az egyetlen gyöngyszem a lemezen. Érződik, hogy az előző album óta eltelt évek nem semmittevéssel teltek, rengeteg ötlet gyűlt össze, amit most laza mozdulattal a nyakunkba öntenek.

 

Gondolok itt például az albumindító „Lasciami qui” szerzeményre, amelyben a harmonika és a tamburellók (keretdobok) játékára épül. Nem tudom, hogyan csinálják, de ez már több puszta táncnál, és nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de ebben tényleg az egész élet benne van. Ami persze elképzelhetetlen Cinzia Marzo lágy és érzelemdús éneke nélkül. Nem ő az egyetlen, aki a mikrofon mögé állt, hiszen Lamberto Probo is megmutatja, mire képes a „Marinaru” című pizzicában. Egyébként úgy érzem, ez a kompozíció áll a legközelebb az eredeti, hagyományos formához. Ez csak megerősíti a véleményemet, miszerint az együttes számára a hagyomány megőrzése legalább olyan fontos, mint annak továbbgondolása.

 

Érdemes volt éveket várni az Officina Zoè új albumára, mert ritka az olyan lemez, amely egyszerre képes megőrizni a hagyományok erejét, és közben ennyire természetesen, minden erőlködés nélkül mutat valami újat. A Mari e Marenne után még inkább kedvem támadt eljutni Salentóba.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Furiusa, Lasciami qui, Marinaru

2026-ban megjelent album (Linfa)

Weboldal: https://www.officinazoe.it

 

 

Az együttes tagjai:

Cinzia Marzo – ének, tamburello, kasztanyetta (nacchere), fuvolák

Lamberto Probo – tamburello, tamborra, ének, cupa cupa

Donatello Pisanello – harmonika (organetto), mandola

Giorgio Doveri – hegedű, kórus

Silvia Gallone – tamburelli, kórus

Luigi Panico – akusztikus gitár, mandola

Francesco Probo – klasszikus gitár, elektromos gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Lasciami qui
  2. Furiusa
  3. Cielo
  4. Marinaru
  5. M’invento
  6. Taranta
  7. Pipinanà
  8. Balla balla
  9. A quai te spettu