Főkép

Amikor megláttam a CD borítóján a cumbia szót, már tudtam, hogy el vagyok veszve, és mindenképpen muszáj lesz meghallgatnom a lemezt. A számlistát böngészve aztán több ismerős névbe is belebotlottam, akikről korábban már írtam a rovatban. Az előadók egyébként a világ különböző tájáról érkeztek, de ezt egy pillanatig sem gondoltam hátránynak, mert ez legfeljebb ezen stílusok népszerűségének mértékét jelzi, a minőségre pedig garancia a kiadó neve.

 

A dalok kiválasztásánál az alapkoncepció a táncolhatóság volt, és erre nehéz a cumbiánál jobbat találni – legalábbis szerintem. A változatosság jegyében latin és karib muzsikák sorjáznak szépen egymás után, szóval aki egy latin fiestát szeretne egyetlen lemezzel összehozni, annak van javaslatom, mit tegyen a lejátszóba. A mozgás és a vidámság garantált lesz. Merthogy ezek a dalok mosolygósak, életteliek, és többnyire energiától duzzadók. A CD-hez mellékelt füzet szerint cumbia, salsa, son, merengue és champeta szerepel a válogatásban. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, mert az utolsó stílushoz, a champetához emlékeim szerint még nem volt szerencsém.

 

 

Ellenben öröm volt újra hallani a francia La Cumbia Chicharra (El Gusto) és az angol Orchestra Mambo International (Yenyere) zenéjét. Az ismeretlenek közül érthető módon azok nyerték el a tetszésemet, akik cumbiát játszanak. Ilyen például a vegyesnemzetiségű Rebolu együttes, amely a hagyományos cumbiát más zenékkel keveri, és a ritmusszekció náluk hangsúlyosabb a megszokottnál – ez véleményem szerint Morris Cañate dobosnak köszönhető, de Johanna Castañeda énekesnő hangja és stílusa is bejött nekem.

 

Cody Larsent hallgatva azonnal a Los Wembler’s de Iquitos jutott az eszembe, mintha a „Sonido Amazonico” vagy a „La danza del petrolero” klasszikus dalokat gondolta volna újra a „Codito’s Cumbia” című számban. Ugyanaz a lüktetés és hangzás – ez is alaposan megmozgatja az ember lábát. Picit lassabb tempót diktál a texasi/mexikói Arzalez, az első szerelemről szóló dalában (Mi Cositas) pedig a cumbia mellett más stílusokat is felhasznál. A gitár miatt én norteño elemeket is hallani vélek ebben a számban.

 

 

A kubai zene jazzes, latinos oldalát idézi meg Tómas R. Einarsson és a Los Bomboneros előadásában hallható „Havana” című szám, amelynek olyan ritmusa és energiája van, hogy nehéz mosolygás és tánc nélkül végighallgatni. De legalább ennyire érdekes az albumzáró dal, mert a „Noche de Cumbia” ezúttal harmonikán szólal meg, a kolumbiai Yeison Landero előadásában.

 

A Putumayo ezúttal egy olyan válogatással lepett meg, amit időről időre előveszek majd, kivált, ha odakint szürke az ég, vagy éppen fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ezek a számok garantáltan visszahozzák az életkedvemet, és felidézik a nyár vagy csupán a miénknél melegebb éghajlatú városok emlékét.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Cumbia Chicharra, Havana, Codito’s Cumbia

2026-ban megjelent album (Putumayo)

Weboldal: https://www.putumayo.com/cumbia-salsa-son?utm_source=chatgpt.com

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. La Cumbia Chicharra (Franciaország) - El Gusto
  2. Pedro Luis Ferrer (Kuba) - Papurrico
  3. Rebolu (Kolumbia / USA) - Se Llama Cumbia
  4. Orchestra Mambo International (UK) - Yenyere
  5. Cody Larsen (Kanada) – Codito’s Cumbia
  6. Pablo Ugalde (Costa Rica) - Que Lindo es Cantar
  7. Eleazar Joshué (Venezuela) - Cervatilla Hermosa
  8. Arzalez (USA / Mexikó) - Mi Cositas
  9. Tómas R. Einarsson with Los Bomboneros (Izland) - Havana
  10. Yeison Landero (Kolumbia) - Noche de Cumbia