WOMEX 2026 – ötödik nap
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 10. 26.
Minden jónak vége szakad egyszer, és sajnos így van ez a WOMEX-szel is. Elérkezett az idei expo utolsó napja, és ez alkalomból egy kötetlen reggelire gyűltek össze mindazok, akik még nem távoztak a szigetről. Én is így tettem, de az egyedi kialakítású Auditorio Alfredo Kraus teraszán nézelődve, miközben próbáltam a retinámba égetni a strand és a hullámokkal barátkozó szörfösök látványát, egyszer csak zenét hallottam valahonnan. Ez sokkal érdekesebbnek tűnt a reggelire felszolgált szendvicseknél, úgyhogy felfedezőútra indultam. A hangok forrására nem messze az épülettől találtam rá: akárcsak tegnap, most is az alkalmi koncertpódiumnál kötöttem ki. Ennél mobilisabb színpadot még nem láttam, egy ötletesen átalakított biciklit lehet úgy szétnyitni, hogy elfér rajta 4-6 ember. Tegnap egy női rezesbanda szórakoztatta a korzón sétálókat, ma pedig négy muzsikus latin zenét játszott. Én a cumbiára értem oda, és bizony mondom, ez legalább annyira jó volt, mint a péntek esti fellépők némelyike.
Aztán siettem vissza, hogy részt vegyek a hivatalos záróeseményen. Többek között rengeteg adatot megtudtunk a résztvevők, az országok, a kiállítók, a zenészek és a standok számáról. Vasárnap délelőtt lévén szóba került az a két választás (brazil és szerb), amely meghatározó lehet a szakma számára.
Természetesen bemutatkozott a jövő évi helyszínnek otthont adó Tenerife szigete, első ránézésre hasonló élményben lesz részünk, mint Gran Canárián, vagyis meleg, jó idő és strand. Azt nem ígérték meg, hogy egy helyen lesz minden esti koncert, de talán sikerül viszonylag közeli helyszíneket találniuk. Meglátjuk, terv szerint megyünk.
Eddig még nem osztottam meg az idei Top Labels, vagyis az év legjobb világzenei kiadóinak listáját. Íme:
- ACT Music (Kiemelt album: Unspoken)
- ARC Music (Kiemelt album: Desi - The Soul Of Punjab)
- Asphalt Tango Records (Kiemelt album: We Were Made For These Times)
- BackingTrack Production (Kiemelt album: Souad Massi)
- Bendigedig (Kiemelt album: Notes To Self)
- Bongo Joe Records (Kiemelt album: Flame Folclore)
- Buda Musique (Kiemelt album: La Noche)
- Contre-Jour (Kiemelt album: Gwà)
- CPL / Nordic Notes (Kiemelt album: Radio Sevdah)
- Galileo (Kiemelt album: San Paolo di Galatina)
- Glitterbeat Records (Kiemelt album: Yenbett)
- Hysa Productions / Sterns Music (Kiemelt album: Rumba Africa)
- Nø Førmat! (Kiemelt album: Massa)
- One World Records (Kiemelt album: Toumaro)
- Ponderosa Music (Kiemelt album: Il Mito)
- Real World Records (Kiemelt album: Dub Will Keep Us Together)
- Segell Microscopi (Kiemelt album: Oceltambor)
- World Circuit (Kiemelt album: Maame)
- YB Music (Kiemelt album: Verve)
- Zephyrus Records (Kiemelt album: Journey To The Unknown)
A listát pedig a két világzenei slágerlista (WMCE és Transglobal World Music Chart) helyezései alapján állítják össze, vagyis valóban azon kiadók kerülnek be a legjobbak közé, amelyek kiadványai rendre elnyerik az újságírók és rádiós műsorvezetők tetszését. A sorrend abc szerint, nem pedig az adott kiadó fontossága alapján készült. Számomra külön öröm, hogy idén a húsz legjobb közé került kiadó több mint felének kiadványáról írtam.
A következő pont az év szakmai díjának (Professional Excellence Award) átadása. Ezt a díjat idén a kameruni Jail Time Records, illetve annak alapítói (Steve Happi és Dione Roach) kapták.
„A kiadót azért hozták létre, hogy felhívja a világ figyelmét a New Bell Központi Börtönben alkotó művészeire; hogy emberi méltósággal bánjon a börtönrendszer által érintettekkel (akár belülről, akár kívülről); és hogy hangot, reményt és kreativitást adjon azoknak, akiktől gyakran mindhármat megtagadják.
A New Bell-i székhelyű Jail Time Records lemezkiadó és művészi kollektíva. Bebörtönzött rapperek, énekesek, zenészek és producerek hip-hopot, trapet, drillt és afro-house-t alkotnak a börtön stúdiójában, és videoklipeket forgatnak a folyosókon és az udvarokon, mindezt elképesztően professzionális minőségben.”
Az idei művészeti díjat (WOMEX 26 Artist Award) Luzmila Carpio bolíviai kecsua énekesnő kapta, aki az Altiplano vidékéről indult, és több mint fél évszázados pályafutásával vált a kecsua zene nemzetközileg ismert képviselőjévé. A hivatalos indoklás így szól:
„Luzmila Carpio a WOMEX 26 Művészi Díjat azért kapta, mert a kecsua és egész Bolívia nemzetközi kulturális nagykövete; azért, mert folyamatosan kiemeli az ősi tudásrendszerek örök jelentőségét; azért, mert fáradhatatlanul kiáll a társadalmi és ökológiai igazságosság mellett; és azért, mert több mint fél évszázada következetesen a zenei művészet legmagasabb szintjén dolgozik.
Carpio zenéje a kecsua és más bolíviai őslakos népek hagyományos dalaira és stílusaira épül, de nem hajlandó az őslakos kultúrát a metaforikus múzeumba korlátozni. Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy zenéje történelmi vagy folklór kontextusba kerüljön, határozottan kortárs és folyamatosan fejlődő stílusban tartotta azt, hatalmas, operai hangterjedelme és gyakran az andoki madarak által ihletett dallamai köré alakítva saját, jellegzetes stílusát.”
Mivel sosem hallottam még róla, ezt érdemben nem tudom megítélni. Kedvcsinálóként két videót mellékelek, mindkét számot hallottuk a díjátadót követő koncerten. Ha lesz időm, akkor majd meghallgatom a legújabb lemezét.
Szokás szerint következzen a személyes értékelésem a 2026-os WOMEX-ről. Az előzetes találkozóim egy kivételével megvalósultak, és pozitív eredményt hoztak. Találkoztam néhány régi ismerőssel, és sikerült új kapcsolatokat is kiépítenem. Kaptam lemezeket – remélem, minden belefér majd a bőröndömbe – és ígérvényeim vannak később küldendő digitális verziókra. Egy darabig megvan, mik szerepelnek majd a rovatban.
Emlékezetes koncertélményeim: Ale Acosta, Daoiri Farrell, Ahmed Moneka, Aizhan Sultan, Baile do Mestre Cupijó, Hawa Kassé Mady Diabaté és Sauljaljui. Lettek új kedvenceim, akiknek muszáj lesz alaposabban megismernem az eddigi életművét.
Mindent figyelembe véve ez egy jó WOMEX volt.
Találkozunk jövőre, egy szigettel arrébb.