Főkép

A kötet kilenc novellából áll, amelyek a horror, modern weird határmezsgyéjén mozogva nem kímélnek egyetlen szereplőt sem.

 

A „Törékeny napnyugta” egy álommal kezdődik, amit egy hajnali telefonhívás foszlat szét. Az álmodó kelletlenül indul át egy barátjához, ahol egy igazi rémálomba csöppen. Nehéz elhinnie, hogy már ébren van és velünk együtt fokozódó pánikban kell megtapasztalnia a legjobb barátja őrületét.


A második elbeszélés (Oltár) értelmet ad az előszóban elhangzott, „senki sincs biztonságban” kijelentésnek, amikor a hétköznapi életképből egyszer csak itt is kibontakozik valamilyen borzalom, egy városi strandon. Érdekes a párhuzamos, egymáshoz közeli helyszíneken futtatott cselekmény a legutolsó íráshoz (Mandala) hasonlóan, ahol sehol sem történnek jó dolgok.


„A lótolvaj” címadóját nehéz sajnálni, megkeseredett, magányos ember, aztán ebben a magányban még az is lehet, hogy társra talál. A bajnok ló megrendelőjéről ráadásul valami olyan dolog derül ki, ami még a főszereplő maffiózó főnökét is meglepi, aki ezért erőszakkal reagál. Itt senkiről nem igazán tudjuk, hogy mit miért tesz ezért a furcsaság érzés – bennem legalábbis – még a kötet vége után is megmaradt.


A következő novellában (Koporsó) egy unoka és nagymamája lezáratlan konfliktusába csöppenünk, amikor a temetésen a lány még várja a végső megbékélést. Szeretne a furcsa rokon méltó utódja lenni, de a neki okozott csalódás az évek múlásával sem halványult.

„A gyerekszüretelő” fordulatos bemutatása egy hosszú misszió beteljesedésének egy vidéki jóképű pap és a nyájának egy szép és gazdag báránya közötti kapcsolaton keresztül. Ahogy a pap lelkiismerete önsajnálatba csapkod, a nőről mi is elhisszük, hogy a gonosz megtestesülése.

A „Nagyfiú”-ban egy kamasz – kis felnőtt – nagyon sötét lelkébe nézhetünk bele és a műfajnak megfelelően kevés szép dolgot találunk ott. A családfő meghalt és az anyuka hiába talál egy rendes emberben társra, a fiú nem tud megbékélni a helyzettel, hogy kétszemélyes világuk kinyílik.


Az „Anya” címűben, egy magából is kiábrándult feleség indít el végzetes eseményeket. Ahogy a házasságával együtt az élete kiüresedik, gyermek nélkül teljesen egyedül marad. Megoldást keresve nála hatalmasabb erőkhöz fordul és a család ugyan ismét teljes lesz, de nem boldog.

Az „Óvintézkedés”-ben egy eddigiekhez képest meglepően boldog család sötét titka helyez megoldhatatlan feladatot a gyermek vállára. Anyuka, apuka és a gyerek szeretetben él annak ellenére, hogy az anyukát néha el kell zárniuk mindenkitől. Szigorú a rendszer, de mindenkit biztonságban tart. Egy baleset során azonban a legfiatalabbra hárul minden felelősség és a gondolatait olvasva együtt szenvedünk vele ennek a súlya alatt.


A legutolsó, hosszabb történetben (Mandala) két fiú játékából lesznek irányíthatatlan események. A geográfiai közelségből adódó, kényszer szülte pajtásság ez, meg nem is egyenrangú felek, de az unalmas nyári szünetet el akarják ütni valahogy. Az egyikük teljes, boldog családban él, a másikuk apukája még a feleségét gyászolja, az italba és munkájába menekülve teljesen elhanyagolja a fiát. Körömrágósan izgalmas ahogy a fiúkon kívül álló okok milyen tragédiával fenyegető eseményeket idéznek meg.

 

Mindegyik írás hétköznapi, néha akár idilli képpel indít és fokozatosan vezet át minket valamilyen nagyon szomorú, melankolikus vagy egyenesen borzalmas végkifejletbe. A kötet atmoszférikussága jól benne tart minket a lefestett világokban, így lassú tűzön főzött békaként már későn vesszük észre, hogy már valami rosszabb helyen vagyunk, mint amikor elindultunk.  Sok esetben a szereplők részletesen megírt kapcsolatai adják az események hátterét, izgalmas belső és külső nézőpontokat kínálva. Izgalmas, felkavaró, furcsa dolgokban vehetünk így részt –kényelmes helyen mégis kényelmetlen érzésekkel gazdagodva.