Főkép

A nyitójelenetben a már ismerős bárányok táncolják a Thriller-t (Michael Jackson) halloweeni díszletek között, miközben a kezdő főcím fut a vásznon, mutatva, hogy nem egy félős-rettegős, hanem egy bohókás-vicces mozira ültünk be.

 

Ebben a filmes univerzumban nem beszélnek a szereplők, hümmögnek, ugatnak, bégetnek, érdekes kihívás, aminek az alkotók – már többedszerre – kiválóan megfelelnek. Mivel egy fontos expozíciós eszközt betettek a fiókba, mindent „kénytelenek” megmutatni, ami sikerül is nekik: végig érthető és világos, hogy mi történik, kinek mi a motivációja, és miért történik mindez.

 

A bárányok tököket termesztenek éppen, mert közeledik a Halloween, amit méltóan szeretnének megünnepelni. Mélyen együtt tudunk érezni a földművelésbe fogó hősükkel, amikor az ébredést bemutató jelenetsort figyeljük. A bukolikus idillt azonban – vészjósló zene kíséretében – egy autó robogása zavarja meg, és a farm állatai pánikba esve rejtőznek el a közeledő veszély elől. Az állatorvos érkezik a szokásos vizsgálatra. A farmer is ideges, de ő nem az állatorvostól fél, látjuk vonzódását a kedves hölgy felé, miközben két jegyet szorongat az éves halloweeni mulatságra. Félszeg közeledéséből azonban tragédia kerekedik, aminek a farmer hiúságán kívül a bárányok tökföldje is áldozatul esik.

 

A nyáj és a farmer is vigasztalhatatlan, mert veszve az ünnep, oda a randi. Shaun azonban nem hajlandó belenyugodni a veszteségbe és egy ismeretterjesztő könyv segítségével felokosítva magát, kísérletet tesz a helyzet megmentésére. Őrült tudósként dolgozik a megoldáson, ám a találmánya csak további bonyodalmakat okoz.

 

Csak kapkodni tudjuk a fejünket, ahogy a szereplők hol közelebb, hol távolabb kerülnek a céljaiktól, kifejezetten izgalmas, ahogy egyre bonyolultabban próbálnak felülkerekedni azon a káoszon, amit ők okoztak. A városka lakói mindeközben egyre nagyobb rémülettel, kapát-kaszát ragadva akarják a szörnyet elűzni. Nem apró ecsettel festették le a karaktereket a film készítői, mégis mindenkinek van egyénisége, és a többségük még szerethető is.

 

Popkulturális utalásokkal, vizuális gegekkel teletűzdelt, narancssárga színpalettájában is egységes a megjelenített világ, látszik, hogy az alkotók mekkora odaadással dolgoztak a hangulat megteremtésén. Az alapvetően vidám és sejtelmesen ijesztő hangnem végig egységes, talán pár helyen fárasztó a célzások külön értelmezése. A viccek azonban akkor is hatásosak maradnak, ha a kikacsintásokat nem vesszük észre, amik teljes körű felfedezését halaszthatjuk egy következő vetítés idejére is.

 

A film végig feszes tempóban halad, és a szerencsére nem túl hosszú vetítési ideje alatt mindenkinek ad valamilyen vicces és szívet melengető élményt, ez egy igazi családi szórakozás.