Főkép

Úgy gondolom, hogy ha bármely zenekar megéri a 25. születésnapját, akkor az már határozottan ok az ünneplésre. A szlovén Katalena együttes ebből az alkalomból megjelentette a 10. nagylemezét, Meja (Határ) címmel, ami valljuk be, praktikus megoldás, hiszen így egy lépésben megoldották az évfordulós emlékezést, és egyúttal a rajongók is új hallgatnivalóhoz jutottak öt év után. Az előző album ugyanis 2021-ben jelent meg.

 

A korábbi lemezeiket nem ismerem, így most azzal nem foglalkozom, mennyire tér el a mostani anyag a régebbiektől, inkább maradok ennél a tizenegy számnál, és próbálom követni az együttest a nyugat-szlovéniai határvidéket felfedező barangolásukon, a hegyektől a tengerig. Mert ha jól értelmezem a kísérő szöveget, akkor ezúttal az ország nyugati szélét fedezték fel zeneileg, keresve kultúrák, mítoszok és csodák múltját és jelenét.

 

Igen, ez az album simán felfogható a népzene modernizálásának, aktualizálásának, vagy még direktebben megfogalmazva mai köntösbe bújtatásának. Ehhez egyszerre használják fel a hagyományokat és a mai stílusokat, mint ahogyan megtörténik a „Kafolawa” című szám rockosítása. Persze annál sokkal változatosabb a Katalena zenei világa, és egyáltalán nem spórolnak az ötletekkel. Jó példa erre a „Plovi mi, plovi”, ahol az ének és a kórus éles kontrasztot alkot a hangszeres kísérettel, amely hol jazzes (fúvósok), hol rockos (gitár). Az ehhez készült klip a cikk végén látható. A hagyomány és a jelen összekapcsolására másik példaként a „Lampeduza”-t említem, amelyben a tengeri határ már nem egyszerűen földrajzi választóvonal, hanem nagyon is mai emberi tragédiák helyszíne.

 

A lemezen minden számnak saját karaktere van, ami érthető, hiszen utazás közben minden hegy mögött új élmény vár ránk, folyamatosan változik a táj, az ott élő embereknek megvannak a helyi történetei, meséi. Ezek a hol álmodozó, hol energikusabb hangulatok vezetnek bennünket egyre messzebb az otthonunktól. Kedvencem az epikusan induló „Učja”, ami végül egy nagyon jól megkomponált világzenében folytatódik.

 

Mindenképpen dicséretet érdemel a hangszerelés, ez is kifejezetten sűrű lett, tessék csak meghallgatni a „Žalostinka za železno cesto I” tételt, ebbe az alig két percbe annyi váltást, finomságot zsúfoltak bele, amiből más két-három számot is megírt volna.

 

„Azért szeretem ezt a lemezt, mert bár egy jól körülhatárolható földrajzi területet jár be, közben egy pillanatra sem válik egysíkúvá. Minden újabb szám tartogat valami meglepetést, és egy ilyen zenei utazásnál alighanem éppen ez a lényeg.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kafolawa, Plovi mi, plovi, Učja

2026-ban megjelent album (ZARŠ Records)

Weboldal: https://www.katalena.net/

 

 

Az együttes tagjai:

Vesna Zornik – ének

Polona Janežič – billentyűs hangszerek, vokál

Jelena Ždrale – hegedű, brácsa, vokál

Boštjan Gombač – klarinét, basszusklarinét, szoprán szaxofon, ír sípok, melodika, ütőhangszerek, vokál

Tibor Mihelič Syed – basszusgitár, gimbri, doromb, vokál

Boštjan Narat – gitár, bendzsó, ukulele, vokál

Robert Rebolj – dobok, ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Rudi Bučar – ének, gitár

Vitja Balžalorsky – ének, gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Lampeduza 05:13
  2. Drugi bis 03:02
  3. Kafolawa 04:02
  4. Kadore 05:03
  5. Žalostinka za železno cesto I 01:52
  6. Učja 05:16
  7. Lepa Vida 05:32
  8. Kdo bo prvi videl morje? 01:35
  9. Plovi mi, plovi 03:20
  10. Žalostinka za železno cesto II 01:19
  11. Kaj bi blo? 03:47