Főkép

Nem ez az első alkalom, hogy a rovatban a japán minyō (min'yō) stílus szerepel, hiszen a Minyo Crusaders több albumáról már megírtam a véleményemet – a cikkek itt olvashatóak. Mivel nekem bejön, amit ennek a hagyományos japán éneklési és a különféle egyéb zenei stílusok keverésével létrehoztak, érthető módon kíváncsi lettem erre a másik szigetországbéli formációra, hogy ők vajon mire jutottak.

 

Szerencsére teljesen más úton indultak el, ami részben az eltérő kiindulási pontnak köszönhető. Többes számban hivatkozom rájuk, mert Remon Nakanishi énekes nem egyedül dolgozik, a zeneszerzésért Agatha felel. Az énekes gyerekkora óta vonzódik a helyi népzenéhez, különösen Honsú szigetének északi részén található prefektúrák (Aomori, Iwate, stb.) hagyományaihoz. Az elhivatottságát jól jellemzi, hogy igyekszik mindig meghallgatni egy autentikus adatközlő előadásmódját, mert ez segítséget jelent számára a leghitelesebb előadásmód kialakításához.

 

Míg az énekmód erősen támaszkodik a múltra, addig Agatha különféle kortárs zenei stílusokat illeszt az ének alá. Ebből jön létre ez az egzotikus és izgalmas lemez. Ha jól értettem, akkor ezúttal a korábbi albumtól eltérő dolgokat próbáltak ki, amihez nagyszámú vendégmuzsikust hívtak segítségül. Egy biztos: hangulatában és zeneileg is változatos korong lett a Till the Ravens Rise at Dawn. A költői cím magyar leegyszerűsített megfelelője a táncoljunk hajnalig lenne – bár az esetek egy részében nekem nem a tánc jutott eszembe hallgatás közben.

 

Nekem tetszik, hogy második albumán Remon Nakanishi nem egy statikus, megmerevedett valamiként kezeli a népzenét, hanem egy folyton változó, a hétköznapok örömét és verejtékét egyaránt megélő zeneként. Magáról egyébként viccesen így beszél: „Nem vagyok profi zenész. Csupán egy népdalrajongó vagyok, aki imádja énekelni ezeket a dalokat – ez az az érzés, amiből dolgozom.”

 

Arra, hogy mégis mire számíthatunk, rögtön az albumnyitó „Tanto Bushi” megadja a választ (ez látható-hallható a cikk végi második videón). Klasszikus énekmódot jól kiegészíti a fúvósszekció, plusz energiát, dinamikát ad ehhez a ska-blues keverékhez. Teljesen más hangulata van a klipes „Kawasaki” című számnak, amely egyfajta lágyan építkező, női kórussal kísért, gazdagon hangszerelt, és érdekessége Daniel Baeder dobos brazil ritmusa.

 

„Kuroishi Yosare” lett a harmadik kedvencem, mert itt ismét megtörténik az a csoda, hogy a tradicionális éneket úgy keverik a különféle zenékkel (sivatagi blues, nyugati rock), hogy nem kaotikus összevisszaság, hanem egy működő egység lesz a végeredmény.

 

Ez a lemez nem adja meg könnyen magát, ahhoz túlságosan gazdag a hangszerelés, és akár egy számon belül is változik a zenei aláfestés. Ettől függetlenül érdemes többször meghallgatni, mert ilyen világzenét tényleg nem hall minden nap az ember. Ugyan erre jelenleg nem sok esélyt látok, de jó lenne élőben látni, ahogy Remon Nakanishi szívecskés napszemüvegében, lábán getával énekli ezeket a dalokat.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Tanto Bushi, Kuroishi Yosare, Kawasaki

2026-ban megjelent album (DOYASA! Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/remon.nakanishi

 

 

Az együttes tagjai:

Remon Nakanishi – ének

Agatha (Suzumeno Tears) – gitárok, billentyűs hangszerek (7) és vokál

 

Közreműködők:

Masatsugu Hattori – dobok (1,3,5,7,8,9)

Daniel Baeder – dobok (2,4,11)

Yoshio Kuge – dobok (10)

Gennoshin Yasui – ütőhangszerek (2,11)

Junzo Tateiwa – ütőhangszerek (7)

Masanori Hattori – nagybőgő (1-5,7,8,10,11) és háttérének (10,11)

Emerson Kitamura – billentyűs hangszerek (1,5,8,9)

Shintaro Koda (Bloodest Saxophone) – tenorszaxofon (1)

Satoshi Ito (Bloodest Saxophone) – baritonszaxofon (1)

Hiroyuki Ishikawa – trombita (3,5,11)

Kyotaro Hori – trombita (5)

Mitsuhiro Wada – harsona (3,5,11)

Junichi Kamiunten – alt és baritonszaxofon (3,5,11)

Mizuki Takeuchi – hegedű és brácsa (7)

Asaka Igarashi – cselló (4.7)

Tomoko Kageyama – vibrafon (10)

Miyuki Sato (Suzumeno Tears) – vokál (2-4, 6-9, 11)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Tanto Bushi (Akita & Aomori Pref.)
  2. Niikawa Kodaijin (Toyama Pref.)
  3. Yattokose (Niigata Pref.)
  4. Kawasaki (Gifu Pref.)
  5. Yakyuken (Ehime Pref.)
  6. Ineage Uta (Miyagi Pref.)
  7. Kuroishi Yosare (Aomori Pref.)
  8. Sawauchi Jinku (Iwate Pref.)
  9. Yamada Han’ya (Niigata Pref.)
  10. Teshima no Bon-Odori-Uta (Kagawa Pref.)
  11. Hokkai Bon-Uta (Hokkaido Pref.)