Főkép

Ha mondjuk három hónapon belül még két hasonló album jut el hozzám, akkor azt mondom, hogy új trend van kibontakozóban a világzene egyébként is szerteágazó műfajában. Számomra meglepő módon ugyanis újra egy olyan lemez digitális verziója jutott el hozzám, amelyben a klasszikus zene és a dél-olasz, illetve balkáni népzene találkozását és egy új zenei világ megszületésének folyamatát dokumentálták a résztvevő muzsikusok. Pont, mint az egy héttel korábbi New Era Quartet esetében.

 

Csak ebben az esetben jóval többen gyűltek össze, és a kulturális, illetve a zenei hátterük is sokkal változatosabb. Mielőtt azonban továbbmennénk, mindenkit arra kérek, indítsa el a cikk végi első videót, mert az sokkal jobban összefoglalja, hogy miről szól a The Nubras Ensemble albuma, mint ahogyan én azt szavakkal le tudnám írni. Persze megpróbálom, de úgy egyszerűbb lenne.

 

Az együttes saját szerzeményei egyszerre hordozzák magukban a klasszikus zene kifinomultságát és eleganciáját, a népzene energiáját és elementaritását, a jazzes improvizációk pedig még egyedibbé teszik a zenét. Ami elsősorban nem a gyorsaságra vagy a táncolhatóságra helyezi a hangsúlyt, inkább hangulatot, érzést próbál megragadni és megosztani a hallgatóval.

 

Az albumindító és egyben instrumentális „Omaggio a Kurtov” című tétel vonósnégyesként indul, így hamarjában nem tudtam, hol és miért is vagyok jelen. A nyugodt intró után, nagyjából a harmadik percben előkerül egy dob, majd a szaxofon felvezeti azt a végtelenbe kanyargó dallamot, amit aztán mindenki próbál a saját hangszerével díszíteni, legyen szó harmonikáról vagy csellóról. Ezt a számot egyébként az általam nem ismert bolgár Samir Kurtovnak ajánlják. Ez egy fülbemászó sláger, amit nyugodtan játszhatnának a rádiók bármely világzenei blokkban.

 

Ilyen felvezetés után kíváncsi lettem a folytatásra, kivált a roma Roxana Ene énekére. Nem kellett sokat várnom, mert a sorrendben második „Froina” alatt mikrofon mögé állt, és újra meglepődtem. A szám első felében ugyanis az énekét nem tudtam hova tenni, semmilyen általam ismert énekmódra nem emlékeztetett, aztán úgymond helyreállt a világ rendje, mert amikor felgyorsult a zene, az ének is átvette a tempót és ismerősebb vizekre kerültünk.

 

A változatosság végig megmarad, mint amikor az ember bemegy a cukrászdába, és bármerre tekint, mindenhol gusztusos finomságokat lát, és választás helyett mindenből kér. Ilyesmit érzek a számlista összeállítása kapcsán. Hol ide, hol oda nyúlunk, de mindig a legfinomabb falatokat, akarom mondani zenéket választjuk ki. Tetszik a szintén instrumentális „Riana Klab” jazzes improvizálása, ahol tényleg minden hangszer egyenrangú félként játszik. Érződik az összeszokottság, és nem véletlen: 2022-ben alakult az együttes, az azóta eltelt idő alatt pedig összecsiszolódtak a zenészek, és nem utolsósorban megtalálták azt a formát, amivel a legtöbbet tudják kihozni egymásból.

 

Azt viszont sajnáltam, hogy Roxana Ene éneke nem minden számban hallható, néhány esetben szerintem képes lett volna pluszt adni a zenéhez – a „Paruipén”-ben például. Ennek dacára tetszik a Nubras album, mert olyan zene ez, amit nagyon jó lenne élőben látni. Gyanítom, hogy a színpadon mutatná meg igazán, mennyi réteg és mennyi élet van benne.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Omaggio a Kurtov, Riana Klab, Paruipén

2026-ban megjelent album (Liburia Records)

Weboldal: https://nubrasensemble.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Roxana Ene – ének

Giulia Anita Bari – hegedű

Carla Mulas González – hegedű

Giorgio Gadotti – altszaxofon, ney

Nino Conte – harmonika

Igor Legari – nagybőgő

Giovanni Lo Cascio – ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Rachel Blueberger – cselló

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Omaggio a Kurtov 05:34
  2. Froina 04:08
  3. Paruipén 07:45
  4. Dert 03:52
  5. Riana Klab 05:42
  6. Inima mea 03:12
  7. Dzelem Dzelem 04:46
  8. Tarantora 06:54