Zenék a nagyvilágból – Vuk: Rod – világzenéről szubjektíven 540/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 09. 04.
A lemez hallgatása közben jöttem rá, hogy tavaly áprilisban már láttam Domagoj Vukovićot a Budapest Ritmon (rövid felvétel az akkori koncertről erre található). Már akkor rácsodálkoztam a produkció különlegességére, de igazából akkor nyert meg magának Domagoj Vuković – aki egyszemélyben alkotja a Vukot –, amikor torokéneklésbe kezdett.
Bő egy évvel később pedig már a debütáló nagylemezét hallgatom – immár sokadjára – és azon töprengek, hogy mennyire érzem mindazt, amit ezzel kapcsolatban mondott:
„Az album megjelenése fontos pillanat számomra. A rajta szereplő dalok hosszú idő alatt születtek, a hagyományos hangszerekben mélyen gyökerező történetek, hiedelmek és szimbólumok ihlették őket. Igyekeztem egy olyan teret teremteni, amelyben ezek a régi motívumok új módon is megtapasztalhatók. Most itt az ideje, hogy az album megtalálja az útját a hallgatóhoz, és önálló életre keljen.”
Nem értek minden szavával egyet, de az vitathatatlan, hogy az album első fele olyan tömény módon árasztja magából a misztikumot, a földön és időn túli hangulatot, hogy kellő hangerőn simán eljuthatunk egyfajta révült, átszellemült állapotba. Mindezt úgy, hogy a szövegeket nem értjük, de véleményem szerint erre nincs is szükség, annyira erőteljes a zene és az ének kettőse. Ami azért is különleges – ha valaki még nem tette meg, most vessen pár pillantást a bevezetőben említett videóra –, mert minden hangszeren ő játszik, és minden ének az ő torkát dicséri.
Nekem legjobban azok a számok tetszenek, amelyekben szinte tapintható az őserő. Ilyen például az albumindító „Svarog”, vagy az abszolút kedvenc „Perun”. Ez utóbbiban nemcsak a különféle énekstílusok figyelhetők meg, hanem a minimalista hangszerelés is, amelyből mégis kifejlődik egy ellenállhatatlan szláv dallam és azonmód a múlt emlékei vesznek körbe bennünket. Legenergikusabbnak azonban a „Veles” című számot tartom. Ez tényleg hátborzongató lett. Ne feledjük, ez egyszemélyes produkció, minden hangot ő teremt meg.
A lemez második fele már más arcát mutatja Vuk zenéjének. A misztikus hangulat ugyan végig megmarad, de a hangsúly néha a hagyományosabb dalszerkezetre, dallamokra és ritmusokra kerül (Sijemo majko), így a Rod nem válik egyetlen hangulat hosszú kifejtésévé. Mondjuk az albumzáró két tétellel elsőre nem tudtam mit kezdeni, csak később kerültek a helyükre, vezettek vissza a való világba. Éppen ettől a tudatos felépítéstől érzem igazán összerakottnak a lemezt: úgy idéz meg egy nagyon régi, mitikus világot, hogy közben végig egy mai zenész saját hangját halljuk.
A Rod hallgatása után pedig az az érzésem, mintha egy pillanatra tényleg sikerült volna átlépnem egy másik világba. Nem tudom, hogy pontosan ezt akarta-e elérni Domagoj Vuković, de nálam tökéletesen működött.
Meghallgatásra ajánlott számok: Svarog, Perun, Veles
2026-ban megjelent album (Geenger Records)
Weboldal: https://www.facebook.com/vukmusic790
Az együttes tagjai:
Domagoj Vuković – ének, torokének, 7 húros klasszikus gitár, akusztikus gitár, farkaš tambura, lijerica, samica, keretes dob
A lemezen elhangzó számok listája:
- Svarog 04:43
- Perun 04:55
- Mokoš 01:50
- Iovo nanovo 03:13
- Veles 03:12
- Čaradaro Zarga Gara 01:29
- Kolo 02:03
- Sijemo majko 02:54
- Dervo Orsti 05:15
- Lada 04:06