Főkép

Logikusnak tűnik, mégsem mondható megszokottnak az az út, amelyet Martha Galarraga és Eliene Castillo választott. Pár évig mások lemezein énekeltek vendégként, majd úgy döntöttek, ideje saját zenéjükkel bemutatkozni, és egyfajta latin fiestával megajándékozni a világzenét kedvelőket.

 

Bemutatkozó lemezükre tíz saját szerzemény került fel, és elsőre feltűnik, milyen természetesen mozognak a különböző zenei világok között. Itt minden számnak saját karaktere és stílusa van. Nem ragadnak le a kubai zenei hagyományoknál, a karibi térség, Dél-Amerika és egy csipet Afrika is feltűnik ezekben a dalokban. Ami igazán figyelemre méltó, hogy felületes hallgatásra a különböző származási helyek nem tűnnek fel. Az album végig egységes marad, miközben minden száma táncolható. Könnyű magunk elé képzelni egy nyári szabadtéri koncertet, ahol ezekre a dalokra estétől hajnalig táncol a közönség.

 

Egy sajtóanyagban találtam az alábbi meghatározást: „Ezzel az albummal a Las Panteras nem csupán a műfajokat keveri: újraértelmezi a kortárs kubai zenét. Egy album, amely kiabálás nélkül ordít, amely simogat, mielőtt kapar. Itt a feminizmus nem kér bocsánatot: táncol, énekel, szeret, ellenáll.”

 

Ez első olvasásra talán túlzó marketingmondatnak tűnhet, de a lemezt meghallgatva nehéz vitatkozni vele. Valóban nagyon széles a merítés, gondolok itt például az egyik kedvencemre, a „La Vendedora” cumbiájára, amit sikerült saját képükre formálni, vagyis a hangsúly egyértelműen az éneken van, a hangszerek inkább annak alárendelve működnek. Mégis olyan húzása van a nótának, hogy a táncoslábú hallgatók garantáltan nem maradnak ülve. Mindezt a hagyományos cumbiára jellemző megfontolt tempóban.

 

Másik kedvencem a „Hasta Cuando”, mert azonnal a nyolcvanas évek rap slágerei jutottak eszembe róla (Sugarhill Gang, Kurtis Blow, Grandmaster Flash, Run-DMC), kicsit nőiesítve, funkkal megszórva. Itt mutatkozik meg igazán, milyen sokoldalú Martha Galarraga és Eliene Castillo. Egyaránt otthonosan mozognak a rappelésben és a lassabb dalokban is, és képesek a különféle zenei stílusoknak megfelelően énekelni. Jó példa erre a reggae-alapokra épülő „Yiri Yiri Bom”, amibe azért egy rap betét is belefért.

 

Bár az album számos stílusból merít, mégsem hat szétesőnek. A közös nevezőt a két énekesnő személyisége és előadásmódja adja, amely végig egységben tartja az albumot. Ettől válik a Hasta Cuando egyszerre változatossá és könnyen befogadhatóvá.

 

Ritka, hogy egy bemutatkozó lemez ennyire magabiztosan szólaljon meg. A Las Panteras megmutatta, hogy nemcsak vendégként képes maradandót alkotni – saját dalaikban is bőven van fantázia. Remélem, nem kell sokat várni a folytatásra.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: La Vendedora, Hasta Cuando, Yiri Yiri Bom

2026-ban megjelent album (KaRu Prod)

Weboldal: https://www.facebook.com/laspanterasofficiel?locale=fr_FR

 

 

Az együttes tagjai:

Eliene Castillo – ének, ütőhangszerek

Martha „Martica” Galarraga – ének, ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Guillaume Bouthié – basszusgitár

Tristan Perrin – billentyűs hangszerek

Arjuna Mariapin – dobok

Flandrin Eric – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Orunmila 06:23

2. Hasta Cuando 03:32

3. Vendele 03:24

4. Yiri Yiri Bom 03:37

5. Indeseable 03:25

6. La Vendedora 03:26

7. Apretaito 03:44

8. La Paciencia 03:54

9. Caridad 04:41

10. Baba Asojuano 04:20