Zenék a nagyvilágból – Nana Osei Twum Barima: Journey to the Unknown – világzenéről szubjektíven 534/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2026. 07. 24.

Minden zenész életében az első lemez kiemelt fontosságú, hiszen ez az első alkalom, hogy hangját, zenéjét, üzenetét nemcsak egy koncerten mutathatja be, hanem sokkal több emberhez eljuttathatja. Ha elegendő idő jut az elkészítésére, a bemutatkozó album egyfajta zenei önéletrajzzá válhat.
Véleményem szerint ez teljes mértékben érvényes a ghánai Nana Osei Twum Barima idén megjelent albumára. Jelenleg a belgiumi Gentben él, és gyakorlatilag az eddigi életének tapasztalatait, élményeit fogalmazta meg ezekben a számokban. Erről ezt mondta:
„Minden élmény, fájdalmas és szép egyaránt, azzá formált, aki ma vagyok. Erőre, kitartásra és a bátorságra tanítottak, hogy szembenézzek a világgal.
Az album minden egyes száma egyenesen a szívem mélyéről jön. Minden dal egy lépést jelent ezen az úton – megragadva az érzelmeket, a küzdelmeket, a tanulságokat és a reményt, amit az út során találtam.
A Journey to the Unknown nem csupán egy album.
Ez a túlélésem.
Ez a fejlődésem.
Ez az igazságom.”
És valóban, a lemez hallgatása közben gyakran azt éreztem, hogy ezek nem egyszerűen dalok, hanem egy személyes életút állomásai. Az Utazás az ismeretlenbe (Journey to the Unknown) album egy meghitt, emberközeli alkotás, ráérős tempóval, minimalista, helyenként nagyon lecsupaszított hangszereléssel. Ettől és Nana Osei Twum Barima orgánumától bensőséges, klubkoncerteket idéző hangulatban van részünk. Az egzotikumot az olyan hangszerek biztosítják, mint a hárfa-lant kereszteződésnek tekinthető seperewa. A seperewa hangját és különleges felépítését a cikk végén található videó sokkal jobban bemutatja, mint bármilyen leírás. Egy biztos, a seperewa a lemez meghatározó hangszere, szinte minden dalban vezérmotívumként tér vissza.
A számok honvágyról, veszteségekről, szomorúságokról, felnőtté válásról, természetről, szeretetről szólnak, vagyis kellően változatos témákról, ez pedig sokféle hangulatot eredményez. Nekem legjobban az tetszett, ahogyan a közreműködésre felkért muzsikusok hozzájárulnak a zenéhez. Nicolas Mortelmans szitárja a „Message to My Ancestors”-ban hol a háttérbe húzódik, hol szólóval díszít. A másik kedvencem a „Belgium and Rain”. Roland Van Campenhout szövegmondása mellett a zene is két világ között egyensúlyoz: egyszerre őrzi afrikai gyökereit, miközben európai ízekkel gazdagodik. Harmadikként az album nyitódalát, a „Mpaebo” címűt említem, mert ez előre jelzi, mégis mi vár a későbbiekben a hallgatóra. Ebben a seperewa és az ének jól visszaadja azt az érzést, ami leginkább fohászhoz vagy imához hasonlítható.
A Journey to the Unknown nem fesztiválszínpadokra készült, hanem olyan estékhez, amikor a zenész és a közönség között alig néhány méter a távolság. Ha Nana Osei Twum Barima ezt a közvetlenséget a következő lemezein is megőrzi, érdemes lesz figyelemmel követni a pályáját.
Meghallgatásra ajánlott számok: Message to My Ancestors, Belgium and Rain, Mpaebo
2026-ban megjelent album (Zephyrus)
Weboldal: https://nanaoseitwumbarima.com/

Az együttes tagjai:
Nana Osei Twum Barima – seperewa, ének, prepensua, adenkum, seraka, adweke, ütőhangszerek
Közreműködők:
Nicolas Mortelmans – szitár
Roland Van Campenhout – gitár, ének
King Phi Lafaro – basszusgitár
Kaito Winse – peul fuvola
Osei Korankye – seperewa, prepensua, ének, atumpan
Lara Rosseel – nagybőgő, vokál
Kapinga Gysel – vokál
Filip Vandebril – nagybőgő
Stefaan De Rycke – hegedű
Caroline Steel – cselló
Core Pareja – ütőhangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Mpaebo (5:31)
- Message to My Ancestors (feat. Nicolas Mortelmans) (5:45)
- Owea (4:59)
- Belgium and Rain (feat. Roland Van Campenhout) (4:41)
- Moni (feat. Lara Rosseel) (4:36)
- Until When (feat. Kaito Winse) (4:47)
- Akwalaba (4:34)
- Odo (feat. Osei Korankye) (5:17)
- Nipa (5:02)