Főkép

Ezúttal csak egy évet kellett várnom a következő Nytt Land albumra, és mivel az emlékeimben úgy élt az előző, Songs of the Shaman című dalcsokor, mint egy autentikus múltidéző szeánsz, kíváncsisággal elegy várakozással nyomtam meg a play gombot a lejátszón. Emlékeztetőül ide másolom, hogy mit írtam korábban velük kapcsolatban:

 

„Gyakorlatilag odaülhetünk a csoport sámánja mellé, hogy közvetlen közelről éljük át a révülés csodáját, halljuk a különféle ráolvasások és varázslatok szövegét, ritmusát, zenéjét.”

 

Ennek az előfeltétele, hogy szánjunk kellő időt és megfelelő körülményeket a befogadásra. Ugye senki sem gondol úgy egy sámánra, mint aki rohan, vagy akit siettetni lehet. Elvégre a szellemvilág a saját törvényei szerint működik, és örüljön az egyszeri halandó, ha valaki hajlandó vezetőként mutatni az utat.

 

Úgy gondolom, a mostani lemezen tökéletesen sikerült a múltidézés, hajdanvolt korok rituáléinak felidézése. Ezt részben a törzsi ritmusokkal érik el, utalok itt például a „Mansi” monoton dobolására, ami hosszú távon elősegíti a révülést. A többi hangszer pedig természetidéző funkciót tölt be, egyfajta háttérszolgáltatásként, kiemelve a teljesen jogosan előtérbe helyezett éneket.

 

Az album tele van változatos énekmódokkal, legyen az hagyományos, dallamvezérelt énekkel, rekedt hangú kántálással, kórussal. Ettől még inkább megidéződnek a sámáni idők. Bajban lennék, ha választanom kéne a duó tagjai közül, mert az előbb említett „Mansi” című dalban egyaránt élveztem Anatoly „Shaman” Pakhalenko rekedtes mormolását, és Natasha „Baba Yaga” Pakhalenko tiszta énekét, az epikus lezárás pedig megadta azt az érzelmi töltést, amibe beleborzongtam.

 

Az egyszem instrumentális tétel (Uitag) néha úgy hangzik, mintha nyáron készült terepi felvétel szólna, amit valahol a tajgában rögzítettek. Ha behunyom a szemem, szinte látom magam, hogy ott ülök a félhomályba burkolódzó fák között, és hallgatom a szelet, a madarakat, a rovarokat, a patak csobogását.

 

Bevallom, tanácstalan vagyok, amikor értelmeznem kéne a duó zenéjére ragasztott dark folk címkét, mert nem jövök rá, ezt vajon mi alapján kapta. Ez a szememben tiszta természetközeli pagan muzsika, a benne lévő komorságot legfeljebb a tajgai környezet okozza. Persze örömzenének sem mondanám, elvégre aki komolyan veszi az ilyesmit, az kellő tisztelettel forduljon a sámánok által elérhető világra.

 

Nem tudom, mennyire jól gondolom azt, hogy ők nem a régi sámáni rituálékat idézik fel, hanem azt formálják meg a zenével, hogy ők 2026-ban miként élik meg ezt a fajta kapcsolódást a természethez, a hagyományokhoz, az őseikhez. Mintha valaki nálunk a regősök és a táltosok előtt tisztelegne. Most már tényleg ideje lenne egy koncertnek, ahol élőben is átélhetném ezt a fajta mágiát.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mansi, Uitag

2026-ban megjelent album (Prophecy Productions)

Weboldal: https://www.facebook.com/nyttland

 

 

Az együttes tagjai:

Natalya „Baba Yaga” Pakhalenko – ének, torokéneklés, dob, ütőhangszerek, furulyák, programozás

Anatoly „Shaman” Pakhalenko – ének, torokéneklés, tagelharpa, doromb, ütőhangszerek, kürt, programozás, gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Aba Khan 02:22
  2. Taiga 06:48
  3. Totem 05:14
  4. Uitag 05:08
  5. Mansi 05:21
  6. The Oath 05:52
  7. Prayer 03:29
  8. Tygir Tayii (Heavenly Sacrifice) 06:05