Főkép

Most jövök rá, hogy az utolsó pár album elkerülte a figyelmemet, és csak a 2018-as Fenfo szerepelt a rovatban. Ilyen az, amikor túl sok kedvence van az embernek, és nem tud elég időt fordítani a velük kapcsolatos események követésére.

 

Ezzel még együtt tudok élni, és különben is az a lényeg, hogy itt van az új korong, ami még mindig az afropop vonalon mozog, vagyis alapban popzene, aminek a gyökerei visszanyúlnak a fekete kontinens zenéjéhez. Az első meglepetést az okozta, hogy mennyit változott az énekesnő hangja, sokkal több érzelem van benne, mint korábban. Ezzel együtt mintha a zene is letisztultabb lenne, nem érzem azt a kísérletező kedvet, hogy különféle stílusokkal próbálkozna, inkább mintha egy önmagával kibékült művészt hallanék.

 

Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen elégedett lenne, hiszen a dalok határozott üzenettel bírnak, és ugyan helyenként személyes eseményekről hallunk, azért végig ott van a sürgetés a hallgatók felé – legyetek jobbak, ne ragadjatok bele a panaszkodásba, inkább éljetek. Legyen szó a poligám családok belső viszonyairól, alázatról, a család és a barátok fontosságáról – Fatoumata Diawara megértéssel beszél hozzánk.

 

A hangszerelés visszafogott (gondolom, ez részben Matthieu Chedidnek, alias -M- köszönhető), nem veszi el a fókuszt az énekről, a szövegekről, viszont nem is megy át minimalizmusba, pont annyi hangszer szólal meg, amennyi szükséges az élményhez. A tudatosság szerintem már a közreműködők névsorát böngészve is kiderül, szemlátomást minden számnak igyekeztek saját karaktert adni.

 

Az egyik érzelmi csúcspont szerintem a „Fala” (Árva) című szám, itt Fatoumata Diawara hangjában annyi visszafogott érzelem van, ami hamar megérinti a hallgatót. Meglepődtem, hogy ez nem egy szomorú, elkeseredett dal, persze hallom a vágyakozást benne, de valahogy mégis olyan pozitív végkicsengése vagyon. Rögtön utána érkezik a „Denko”, ami a mentális vagy fizikai fogyatékossággal élő gyermekek problémájával foglalkozik.

 

Mire idáig eljutunk, biztosan feltűnik majd az a tény, hogy függetlenül a szövegtől, a mondanivalótól, egyetlen alkalommal sem emeli fel Fatoumata Diawara a hangját. Ezzel összhangban a hangszerelés is mértéktartó – viszont ettől függetlenül sikerül emlékezetes dalokkal megajándékozni a hallgatót. Ami még furább, hogy ez alatt nem feltétlenül fülbemászó, rádióbarát popslágereket értek, hanem csak alanyi jogon remek dalokat. Miként azt sem hallgathatom el, hogy itt bizony a hangszeres tudás, virtuozitás háttérbe szorul, pontosabban fogalmazva alárendelt szerepet tölt be, elsődleges az adott szám összhatásának kiteljesítése.

 

Ahogy korábban említettem, ez inkább pop, afropop muzsika, mintsem világzene, viszont Fatoumata Diawara énekének köszönhetően mégis belefér a rovatba. Illetve a szellemisége, a mondanivalója miatt mégis többnek tekintem, mint egyszerű popzenének.

 

Érdekes egyébként, hogy nem olyan régen írtam a Tinariwen új lemezéről, és ugyan földrajzilag mindkettő kapcsolódik Malihoz, mind a zenét, mind a mögötte lévő elképzelést illetően hatalmas különbség van közöttük.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Denko, Tcheba, Tati Bakary

2026-ban megjelent album (Nø Førmat!)

Weboldal: https://www.facebook.com/FatouMusic

 

 

Az együttes tagjai:

Fatoumata Diawara – ének, elektromos gitár, zongora, akusztikus gitár

 

Közreműködők:

-M- – elektromos gitár, wurlitzer, basszusgitár, dobok, ütőhangszerek

Joseph Chedid – szintetizátorok

Tim Payan – basszusgitár programozás

Matteo Marchese – dobok

Jerome Goldet – basszusgitár

Martin Gamet – ütőhangszerek, dobok

Marilena Montarone – basszusgitár

Davide Lasala – akusztikus gitár

Frank Mantegari – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Djanne 2’43
  2. Mogo 2’46
  3. Tcheba 3’20
  4. Sigui 3’18
  5. Massa 3’46
  6. Lahidou 3’25
  7. Fala 3’23
  8. Denko 2’55
  9. Farana 3’20
  10. Tati Bakary 4’46
  11. Nden 2’58
  12. Djo 2’40