Főkép

Nincs elfogadható magyarázatom arra, hogy miért csak most kerül sorra a rovatban ez a tavaly megjelent válogatás. Tény, nincs egyszerű dolga annak, aki valamelyik streaming oldalon szeretné meghallgatni ezt a majd másfél órás gyűjteményt, ugyanis a kiadó kizárólag bakelit változatban dobta piacra.

 

Annak idején azért kedveltem meg a triót, mert zseniális egyszerűséggel ötvözték a francia hagyományokat a deltavidéki blues muzsikával, kiegészítve mindenféle jósággal, mint például a cajun és zydeco. A mostani best of még ennél is tovább megy, mert kis túlzással minden kedvencüket belekomponálták valamelyik nótába (mintha sivatagi blues is megjelenne a „Goin’ Down South”-ban). Ettől nagyon különleges hangulat uralja az egész lemezt, és néha nem tudtam eldönteni, hogy egy kaotikus koncertet hallgatok (nem), vagy ismét egy road movie hangulatot osztanak meg velem (talán).

 

Az eddig megjelent három stúdióalbumról válogatott dalok nem csupán azt mutatják meg, mennyit változtak (vagy nem) az elmúlt évek alatt, hanem egyértelműen bemutatják, a tekerőlant náluk nem a divat miatt van jelen, hanem funkcionális része a zenéjüknek. Ehhez szerintem bőven elegendő meghallgatni, akarom mondani megnézni a cikk végi első videót. Korábban nem gondoltam, hogy ezzel a hangszerrel ilyet is lehet – mintha rockkoncerten lennénk.

 

Az album nem szűkölködik gyöngyszemekben, gondolok itt a „Land’s Song” hamisítatlan blues előadására, aminek a közepén meglepő francia tradicionális énekbetét hozza zavarba a hallgatót. Ami csak fokozódik, amikor rájövök, ez a betét mégis ide illik, bár a befejezést elsőre nem egészen értettem. De legalább ekkora élményt jelentett „Black Madonna” tekerőlantos gospelje – itt muszáj megdicsérnem Tia Gouttebel karcos hangját, mert ideális orgánum ezekhez a stílusokhoz. Plusz pontot érdemel, hogy beválogatták az Alkonyattól pirkadatig című film zenéjére emlékeztető, lassan lüktető, kísérteties „Plain Gold Ring”-et, amiben Tia Gouttebel énekel nagyot

 

A trió tízéves évfordulója alkalmából összeállított No Border album véleményem szerint minden blues és világzene kedvelő számára erősen ajánlott, mert úgy lehel friss energiákat ezekbe a stílusokba, hogy nem törekszik a mindenáron újításra. Egyszerűen csak játsszák, amit gondolnak, és közben örömmel fogadnak minden közreműködőt.

 

Egyúttal szomorú alkalom arra, hogy emlékezzünk Marc Glomeau-ra, aki a harmadik album megjelenése előtt néhány hónappal hunyt el.

                         

Meghallgatásra ajánlott számok: Land’s Song, Black Madonna, Goin’ Down South

2025-ben megjelent album (Buda Musique)

Weboldal: https://muddygurdy.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Tia Gouttebel – ének, gitárok, háttérvokál

Gilles Chabenat – tekerőlant

Marc Glomeau – ütőhangszerek, háttérvokál

Fabrice Bony – ütőhangszerek, háttérvokál

 

Közreműködők:

Cedric Burnside (A oldal)

Pat Thomas (A oldal)

Cameron Kimbrough (A oldal)

Sharde Thomas (B oldal)

Guillaume Vargoz (B oldal)

Maxence Latrémolière (C oldal)

Ruben Moreno (C és D oldal)

The Broussard Sisters (D oldal)

Jeffery Broussard (D oldal)

Big Chief Juan Pardo (D oldal)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

A oldal: 21’38

Goin’ Down South

That Girl Is Bad

Help The Poor

Dream

Gonna Love You

 

B oldal: 20’41

She Wolf

Glory, Glory Hallelujah

MG’s Boogie

Land’s Song

Black Madonna

 

C oldal 23’

Chain Gang

Afro Briolage

Strange Fruit

You Gotta Move

I Got Loaded

Louisiana Blues

 

D oldal: 22’42

Grandma’s Hands (Inédit Hypnotic Wheels)

Juré In The Morning

Morning Comes

Plain Gold Ring

Almost Lost My Mind

Laisser Mon Coeur