Főkép

Április végén két koncertet láttam a budapesti Akváriumban. Az egyik az ukrán DakhaBrakha, a másik pedig az egy hónappal korábban megjelent albumát népszerűsítő tuareg társulat, a Tinariwen volt. Ez utóbbi koncert annyira teltházas lett, hogy kis túlzással csak a nagyterem hátsó falánál maradt némi hely a közlekedésre. Szerencsére a zenéjük, az általuk megalkotott sivatagi blues/rock mit sem kopott, és ha lehet, még kiforrottabbá vált.

 

A címként választott Hoggar az algériai Szahara ikonikus hegységére utal, amely évszázadok óta a tuareg kultúra egyik meghatározó központja. Nem véletlen, hogy a lemez hangulata is sokszor inkább tájképként, mint hagyományos dalgyűjteményként működik.

 

Ami első hallásra feltűnt a Hoggar című album hallgatása közben, hogy nem csak férfiak szerepelnek, hanem gyakran nők is csatlakoztak hozzájuk a stúdióban. A felvételek az Imarhan együttes korábban már említett, Tamanrasset városában épített stúdiójában készültek. A női közreműködők szerepeltetését akár tudatos gesztusként is lehet értelmezni, amely tovább tágítja a Tinariwen hagyományosan férfiközpontú megszólalásának kereteit. Az, hogy a zenészeknek határozott véleményük van a környezetükben zajló eseményekről, jól példázza az albumzáró „Aba Malik”, aminek a szövege a Wagner-csoport jelenlétével és a térségben zajló konfliktusokkal kapcsolatos véleményüket fogalmazza meg. Ez a szám zenéjében is leképeződik, kifejezetten komor hangulatú, töredezett kompozíciót hallunk.

 

Olyan érzésem van, hogy úgy térnek vissza a gyökereikhez, hogy közben az újabb zenészgenerációk hatásait sem zárják ki teljesen a hangzásukból. Az album egyik legnagyobb erőssége, hogy a Tinariwen ezúttal sem próbál látványosan megújulni vagy mesterségesen modernkedni. Inkább arról van szó, hogy tovább finomították azt a hipnotikus gitárközpontú hangzást, amelyet gyakorlatilag saját védjegyükké tettek az elmúlt évtizedekben. A repetitív riffek, az egymásba kapaszkodó gitárfutamok és a szinte transzszerű ritmusok most is azonnal felismerhetővé teszik őket, miközben az egész valamivel nyersebbnek és földközelibbnek érződik a korábbi albumaik egy részénél.

 

A lassabban építkező dalok különösen jól működnek. Az „Amidinim Ehaf Solan” szinte észrevétlenül szippantja be a hallgatót, míg a „Sagherat Assani” esetében a női vokál teljesen új árnyalatot ad a megszokott sivatagi bluesnak. José González vendégszereplése sem öncélú érdekesség, mert az „Imidiwan Takyadam” visszafogott melankóliája meglepően természetesen simul bele az album világába. Közben végig ott marad az a különös kettősség, ami a Tinariwent mindig is érdekessé tette: egyszerre szólnak meditatívan nyugodtnak, és belül feszülőnek ezek a dalok.

 

A Hoggar talán nem olyan azonnal hatásos album, mint néhány korábbi munkájuk, viszont kifejezetten jól áll neki ez a letisztultabb, komorabb megszólalás. Olyan zenének érződik, amelyet nem egyetlen kiemelkedő sláger vagy koncertfavorit tart össze, hanem maga a hangulat, a folyamatos áramlás és az a sivatagi atmoszféra, amit továbbra is szinte senki más nem tud ennyire hitelesen megszólaltatni. A budapesti koncert után különösen érdekes volt ugyanezeket a dalokat stúdiókörnyezetben hallgatni, mert még jobban feltűnt, mennyire kiforrottá és magabiztossá vált az együttes hangzása az évek során.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Aba Malik, Amidinim Ehaf Solan, Sagherat Assani

2026-ben megjelent album (Wedge)

Weboldal: https://www.tinariwen.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Ibrahim Ag Alhabib – ének, szólógitár

Abdallah Ag Alhousseyni – ének, szólógitár

Alhassane Ag Touhami – ének, szólógitár

Eyadou Ag Leche – basszusgitár, háttérének

Elaga Ag Hamid – gitár, háttérének

Sanou Ag Ahmed – gitár, háttérének

Saïd Ag Ayad – ütőhangszerek, háttérének

Haiballah Akhamouk – ütőhangszerek, háttérének

 

Közreműködők:

Anana Harouna – háttérének, taps

Nounou Kaola – háttérének, taps

Wonou Walet Sidati – háttérének, taps

Hardou – háttérének, taps

Djelle – háttérének, taps

Liya Ag Ablil – gitár

José González – ének, gitár

Emile Papandreou –

Iyad Moussa Ben Abderahmane – ének, szólógitár

Abdelkader Ourzig – gitár

Sulafa Elyas – ének, úd

Hicham Bouhasse – gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Amidinim Ehaf Solan 03:22
  2. Imidiwan Takyadam (feat. José González) 04:16
  3. Erghad Afewo 03:34
  4. Tad Adounya 06:26
  5. Asstaghfero Allah 03:23
  6. Sagherat Assani (feat. Sulafa Elyas) 03:38
  7. N’ak tenere Iyat 04:14
  8. Amidinin Wadar Nohar 03:12
  9. Khay Erilan 04:50
  10. Dounia Tau Ray 04:00
  11. Aba Malik 04:05