Főkép

Úgy gondolom, aki egy kicsit is érdeklődik a sivatagi blues meg rock iránt, az tisztában van az idén húsz éves Tamikrest zenéjével, fontosságával, elkötelezettségével. Minden akkor kezdődött, amikor a tuaregek földjét szétosztották a függetlenedő francia gyarmatok között. Azóta kisebbségként küzdenek a szabadságukért, és alapvetően nomád népként egyáltalán a fennmaradásukért. Szerintem a cél egyre elérhetetlenebb, és a jelen sokkal kiábrándítóbb, mint bármikor korábban. Ismerve azt a helyzetet, amely az ENSZ békefenntartók távozása után Maliban kialakult (junta, orosz félkatonai csoportok, dzsihadisták és a hadsereg), nem sok esélyt látok a tuaregek helyzetének javulására.

 

Ilyen háttér mellett nem csoda, hogy a Tamikrest dalainak többsége a száműzetésről, ellenállásról, dacról, vágyakozásról szól. Vagyis ezen a téren nincs nagy változás, ellenben a hangzás szerintem eltér a korábbiaktól. Ennek oka nagyon egyszerű: a felvételek egy analóg stúdióban történtek, és viszonylag rövid idő – mindössze tíz nap – alatt rögzítették az albumot. Ami azért nem semmi teljesítményt, nem csupán azt feltételezi, hogy felkészülten érkeztek, hanem végig sikerült megtartaniuk az élő fellépéseket idéző hangulatot.

 

Ennek köszönhető a lemez melegebb, organikusabb megszólalása is. Kimondottan jólesett betakarózni ezzel a hangokból szőtt takaróval. Otthonosságot, meghittséget és pontosan azt a varázslatos érzést találtam meg benne, amitől már csak egy lépésre van a naplementekor meggyújtott tábortűz mellett játszó zenekar hipnotikus muzsikájának hatása.

 

Vannak rockosabb és lassabb szerzemények az Assikel című albumon, de a lebegőbb, transzszerű részek sem hiányoznak. Kedvenceim közé tartozik az „Iman Derhan Nasn” a kórus és a steel gitár miatt. A változatosságra sincs panaszom, mert az „Aiytma” slide gitárja kellemes meglepetést okozott. Mintha a különféle blues hatásokat lefordítanák a sivatag nyelvére, és úgy tálalják fel nekünk. Mintha az amerikai blues hosszú vándorútja végül visszatalálna afrikai gyökereihez. Élvezem ezt a muzsikát és a hozzá tökéletesen illő éneket, Ousmane Ag Mossa hangját.

 

Ahogy véget ér az album, bennem is inkább egy hangulat marad meg, mint konkrét dallamok vagy refrének. A hengergő homok, a lassan lehűlő esti levegő, a távoli gitárhangok és az a furcsa nyugalom, amely csak azokban a zenékben születik meg, amelyek mögött valódi tapasztalat és megélt sors húzódik. A Tamikrest húsz év után sem veszített ebből az erejéből.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Iman Derhan Nasn, Aiytma

2026-ban megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.tamikrest.com/

 

 

Az együttes tagjai:

Ousmane Ag Mossa – ének, elektromos és akusztikus gitár

Cheikh Ag Tiglia – basszusgitár, vokál, akusztikus gitár, djembe, ütőhangszerek

Paul Salvagnac – elektromos gitár, lapsteel, dobro, tumba tumba

Cédric Momo Maurel – lopótök, dhol, bendhir, tumba tumba, djembe

 

Közreműködők:

Ibrahim Ag Alhabib (Tinariwen) – elektromos gitár, ének (az Eillal című számban)

Wouter Van Asselbergh – dobok, ütőhangszerek, orgona, szintetizátor

Jasper Geluk – szintetizátor, ütőhangszerek

Kaoula Khouta „Nounou” – vokál

Melloul Moussa – vokál

Ibrahim Ag Hona – vokál

Mohammed Ag Itlale „Japonais” – énekfelvétel az Adounia című szám végén

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Adagh Oyantid
  2. Inizdjam
  3. Iman Derhan Nasn
  4. Aiytma
  5. Imanin
  6. Eillal (ft. Ibrahim Ag Alhabib)
  7. Tapsakin
  8. Adounia