Főkép

Cory Doctorowot a magyar közönség regényíróként ismerhette meg: a Kis Testvér-duológia, valamint a Radikálisok című novellagyűjtemény néhány írása jelent meg tőle magyarul.. Ezekben az írásaiban a fikció oldaláról közelít meg olyan technológiai-társadalmi problémákat, amelyek nagyon is aktuálisak, akár a mindennapok során is érzékeljük őket. De Doctorow nemcsak regényíró, hanem aktivista is: a digitális jogok szakértője, ebben a minőségében a „digitális közjó”, a hatékonyabb fogyasztóvédelem és az adatainkkal kereskedő multinacionális cégek szigorúbb szabályozása érdekében dolgozik. 2022-ben írt először az általa „enshittification”-nek nevezett jelenségről, amit pár hónappal később, 2023-ban az American Dialect Society az év szavának választott. Ebből is látszik, hogy ez nem egy elszigetelt jelenség – mindannyiunk életében megjelenik, sőt, sokszor át is itatja a mindennapokat.

 

Sajnos a magyar nyelv ebből a szempontból kevésbé kreatív, így a szó magyar fordítása – „elszaródás” vagy „nagy elszaródás” – nem adja vissza annyira jól a fogalom lényegét (vagy, ha másik oldalról nézzük: nekünk már volt szavunk erre a folyamatra, még ha kicsit más értelemben használjuk is a mindennapok során). De itt van egy egész könyv, ami megmagyarázza, szóval ez talán nem is olyan nagy probléma.

 

Doctorow nagyon érzékletesen, sok példával részletezve magyarázza el ezt az elszaródásnak nevezett folyamatot, ami ebben az értelmezésben kifejezetten az online platformokat érinti (bár szerintem nem kell túl sokat erőlködni, hogy a digitális világon túl is alkalmazzuk, például a tervezett elavulással kapcsolatban). Bár a szó önmagában hatásvadásznak tűnhet, nagyon is érdemes komolyan venni: ez a jelenség sok százmillió ember életét itatja át – például mindenkiét, aki fent van a Facebookon, Google-ön keres rá dolgokra, Microsoft termékeket használ, vagy az Amazonon vásárol (netán árusít) valamit. De vajon mi történt ezekkel a platformokkal, amiket alapvetően valamilyen jó cél érdekében indítottak? Miért nem látjuk már az ismerőseink által közzétett tartalmakat a Facebookon, miért romlottak el a Google keresési eredményei, és miért tarolta le az Amazon a fél internetet?

 

Aki találkozott már bármilyen kapitalizmus-kritikával, annak nem lesz nagyon meglepő a válasz: alapvetően a monopolizáció (vagy, ahogy Doctorow is leírja: valójában oligopolizáció, de ezt olyan ritkán használjuk, hogy maradjunk az elterjedett kifejezésnél), a valódi piaci verseny megszűnése, és a részvényesek sara az egész. Ezek a cégek olyan nagyra nőttek, hogy bekebelezték (majdnem) minden versenytársukat, és miután különböző módszerekkel biztosították, hogy a felhasználóik és az ügyfeleik ne tudják csak úgy otthagyni őket, már nem érdekeltek abban, hogy jófejek legyenek velünk. Már csak egy cél maradt: a folyamatos növekedés, a lehető legnagyobb profit termelése a befektetők és részvényesek számára – mindenki más kárára.

 

A szerző még egy olyan, kevésbé szorosan kapcsolódó, de nagyon érdekes kérdést is feltesz, hogy vajon még mindig kapitalista rendszerben élünk-e? Bár ennek a könyvnek ez a kérdéskör nem központi témája, én mégis örültem a felvetésnek, mert már korábban is találkoztam a Yanis Varoufakis, korábbi görög pénzügyminiszter nevével fémjelzett „technofeudalizmus” kifejezéssel, de mélyebb utánaolvasás nélkül nem egészen értettem, hogy mire gondolnak a közgazdászok… viszont Doctorow laikusok számára is egyszerűen és érthetően magyarázza el, hogy miről is van szó. Mindenképpen izgalmas kitérő, és árnyaltabbá teszi az elszaródásról rajzolt képet.

 

Én egy dolgot kifogásoltam a könyvben: nagyon Amerika-fókuszú az egész. Ez valahol érthető, mert a bemutatott cégek mind amerikai székhelyűek, és a helyi szabályozás (vagy inkább annak a hiánya) miatt ott sokkal nagyobb társadalmi károkat tudnak okozni. De azért jó lett volna egy kicsit nagyobb kitekintés a világ többi részére is – például szívesen olvastam volna néhány mondatnál hosszabban a pár évvel ezelőtt elég nagy port kavaró EU-s GDPR szabályozás hatásairól. De ahol igazán hiányzott az Amerikán kívüli példák és lehetőségek szélesebb körű bemutatása, az a megoldások vázolása volt.

 

Számomra némileg meglepő módon az egyik legnagyobb kritika, amit a könyvvel kapcsolatban hallottam, az egyéni megoldások hiányának fájlalása volt. Doctorow ugyanis – szerintem teljesen jogosan – a közösségi cselekvés jelentőségét hangsúlyozza a megoldási javaslatai között. A digitális platformok elszaródása egy olyan rendszerszintű probléma, amit az elégtelen szabályozás tesz egyáltalán lehetővé – egyéni szinten tenni ellene gyakorlatilag nem lehet, és az is kiderül a kötetből, hogy miért nem. Viszont olyan, hatékony közösségi megoldások állnak a rendelkezésünkre, amik itt, Európában viszonylag jól működnek (az Egyesült Államokhoz képest legalábbis mindenképp). Másokkal, főleg nagyobb közösséggel együtt dolgozni sokszor nem könnyű. A jogi hercehurcákat pedig általában nem szeretjük. De az ember alapvetően társas lény, az együttműködés tanulható, a jogi szőrszálhasogatások pedig sokszor azért vannak, hogy minket védjenek – és ha nincs, aki civil oldalról felkarolja ezeket az ügyeket, akkor a hangunk nem jut el a döntéshozókig. A digitális jogokért és a megfelelő fogyasztóvédelemért való küzdelem tehát jó lehetőség arra, hogy (újra) felfedezzük a közösségekben rejlő erőt. Még ha az első lépések nehezek is.